Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században (Szeged, 2008)
A területtel foglalkozó irodalom - Tázlár, Harkakötöny
jószágok a baromfikertészé voltak. Ha kellett, a gazda kisegítette. A baromfikertésznek szőlökapáláskor, fűkaszálásban segíteni kellett a gazdának. Ezért rendes napszámot kapott. Télen a gazda erdejét megnyeshette, ezért elkapta a fele fát. A kertész részét is bevitte a gazda, ha kellett. A baromfikertész pányván disznót is tarthatott a tanya körül, ha volt tehene, azért fűbért fizetett. Néhol a baromfikertész dinnyét is termelt. Ez feles volt. A szántást a gazda végezte. A piacra is a gazda fogatával jártak. A baromfikertészkedés jó megélhetést biztosított a lakónak. A kertészt Dömötör napjától (október 26.) Dömötörig fogadták, de sok helyen több évig, sőt évtizedekig is maradhatott, ha jól egyezett a gazdával. A baromfinevelés nagy részét az asszonyok végezték. A gyerekek már kiskoruktól bekapcsolódtak a munkába, vigyáztak az aprójószágra, libapásztorok voltak. 10 4 Tázlár, Harkakötöny Tázlár a hódoltság után különböző nemesi családok tulajdonában volt, kik leginkább a pusztát legeltetésre használták. Önálló közigazgatású községgé 1872-ben vált. Hozzátartozott Harka és Kötöny puszták, valamint Kis-Bócsa és Nagy-Bócsa területe. A hatalmas határral - 46 568 kat. hold - rendelkező pusztán elsősorban külterjes állattartással foglakoztak. Az 1870-es évek második felében, a nagybirtokokon végbement parcellázás után megindult a puszta müvelésre alkalmas területeinek föltörése. A szomszédos pusztákon kívül jöttek betelepülők a szegedi földekről, sőt később Vásárhelyről, Szentesről, Csongrádról, Kistelekről is. 1906-ban Tázlárról levált Kisbócsa és Nagybócsa, valamint a Zöldhalmi rész. Tázlár területe 21 909 kat. holdra csökkent. 10 5 A puszták rendkívül sivár talajáról nóta is keletkezett: „Tázlár, Bócsa, Bodoglár Három átkozott határ, Ahun eső sose jár, Ha jár, nyomában a kár." 10 6 Bálint Sándor állítása szerint: „Tázlárt - mostani lakosságának mintegy 80% arányban - alsótanyai népünknek 1880 és 1900 táján kivándorló két raj vette birtokába." 0 7 Juhász Antal azonban korrigálja ezt az arányt, megállapítva, hogy „...a szegedi telepesek szerepe valóban meghatározó, de nem ilyen mértékben. Tázlár 20. század első felében élt népességének 25-30 %-a a szegedi földről származott és ha a máshonnan odatelepülő szegedi gyökérzetűeket is figyelembe vesszük, a Szeged római katolikus népéből származók aránya elérhette - vagy kevéssel meghaladhatta - a lakosság felét." 10 8 1879-ben Tázlár területének nagyobbik fele báró Podmaniczky Levente, Bagi József, Sváb Jakab, kisebb részben Bikády László és gróf Vigyázó Sándor birtoka volt. Gróf Vigyázó Sándornak Kötöny pusztán volt több mint 2500 holdas birtoka. 1924-ben, hogy a község a jószágállomány részére legelőt biztosítson, a Vigyázó birtokot akarta megváltani. Mivel a grófnak nem volt szándékában eladni a birto"" Fodor Ferenc 2005. 200. 10 5 Juhász Antal 1997. 51. Bálint Sándor 1976. 235. 10 7 Bálint Sándor 1976. 235. 10 8 Juhász Antal 1997. 59. 24
