Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században (Szeged, 2008)
Előszó (Simon András)
Előszó A Duna-Tisza köze a török hódoltság idején jelentős pusztulást szenvedett. A táj újranépesedése, az élet újjászervezése és a gazdálkodás újbóli megindulása a 18. században vette kezdetét. Ezt követően számos, természeti, gazdasági, társadalmi és politikai változás jelölt ki korszakhatárokat a terület életében, kultúrájában. Fodor Ferenc, a szegedi Móra Ferenc Múzeum néprajzkutató-muzeológus munkatársa, könyvében egy Csongrád- és Bács-Kiskun megyék területén fekvő, 31 települést magába foglaló régió gazdálkodási viszonyait mutatja be. A vizsgált területre és a témára vonatkozó, főként néprajzi és történeti szakirodalom bőséges és alapos feldolgozása mellett a szerző forrásként használja a statisztikák és összeírások adatait, a helyi sajtót, valamint a levéltári, múzeumi adattári dokumentumokat és a családi gyűjtemények irat- és képanyagát. A leírás és elemzés gerincét Fodor Ferenc saját, több mint két évtizede folytatott terepmunkájának eredményei adják, s ezeket támasztja alá a kötetben látható gazdag fotóanyag, a szerző saját felvételeiből válogatva. A paraszti gazdálkodás 20. századi alakulását a történelmi, gazdasági és társadalmi háttér felvázolásával értelmezi a szerző. A belterjes (intenzív) kertészeti kultúrák sajátos specializálódási folyamatok eredményeként jelentek meg, alakultak ki, s kapnak szerepet napjainkban is egy-egy település életében. Az általános tendenciák az esettanulmányok révén bontakoznak ki; ennek egyik legteljesebb példája a kötetben a Halas határában egykor jelentős gazdálkodást folytató Tallér Vendel példája. Hagyomány az újításban - ezzel a kifejezéssel jellemezhetjük talán leginkább azt a folyamatot, ami a Duna-Tisza köze délkeleti részének 20. századi gazdálkodásában tetten érhető: vagyis a hagyományos eljárásokban gyökerező, ugyanakkor alkotó (kreatív), újító (innovatív) és modernizáló célzatú, sokszor településenként, sőt gazdaságonként és egyénenként is eltérő, egyedi megoldásokat, s ezek szűkebb vagy szélesebb körű átadási-átvételi folyamatát. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy Fodor Ferenc a néprajz tudományának művelése mellett maga is családi keretek közt árutermelő gazdálkodást folytat, így egyszerre „résztvevő" kutatóként és „résztvevő" gazdálkodóként volt lehetősége megfigyelni, dokumentálni és feldolgozni anyagát. E kötet Fodor Ferenc 2006 decemberében, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Európai etnológia doktori programjának keretében megvédett PhD disszertációjának könyvvé formált változata. A téma és a kutatási eredmények szervesen gyökereznek a Szegedről induló Alföld-kutatásban, ugyanakkor a jövőre vonatkozóan kijelölik a vizsgálódás további földrajzi és időbeli határait, lehetőségeit. A szerzőtől az itt olvasható tudományos eredmények nyomán a kutatás folytatását várva ajánlom e kötetet a szakma és a szélesebb érdeklődő közönség tisztelt figyelmébe. Kelt Szegeden, 2008. Szent Lőrinc napján Dr. Simon András néprajzkutató 7
