Lengyel András: Múzeum a Tisza partján (Szeged, 2007)
I. A Múzeum rövid története
ISMERTETŐ A SZEGEDI MORA FERENC MÚZEUMRÓL /íf\ muzeális értékű anyagokat (régészeti leleteket, faragott köveket, stb.), a múzeum de facto létrejött. Ettől kezdve a könyvtár és a múzeum hosszú ideig közös igazgatás alatti kettős intézményként működött. ■Z Az alapozó korszak A létrejött múzeum, amelynek története sokáig szétválaszthatatlanul összefonódott a könyvtáréval, hosszú ideig meglehetősen szerény ellátottságé kis intézmény volt. A mindenkori közös igazgató mellett sokáig alig volt más munkatársa, s a könyvtári és a múzeumi munkát fölváltva, töredék munkaidőben kellett végezniük. Kezdetben a múzeum csupán régészeti, történeti s - történeti ihletettségű - képzőművészeti anyagot gyűjtött. (Ez utóbbiaknak, jellemző mód, nem is annyira esztétikai kvalitásaik voltak fontosak, mint inkább „história”-illusztráló értékük: a gyűjtemény „történelmi képcsarnokaként szerveződött meg.) Néprajzot, bár erre a város sajátos jellege, nagy tanyavilága szinte predesztinálta volna az intézményt, nem műveltek. Ebben a fordulópontot az jelentette, hogy 1899-ben a kettős „intézet” szolgálatába lépett Tömörkény István (1866-1917), a már akkor is neves író, a „vízenjárók és kétkézi munkások” jó ismerője, aki magával hozta néprajzi érdeklődését, Tömörkény István (Nyilasy Sándor festménye) szaktudását. Emellett más jellegű, de ugyancsak fontos esemény volt, hogy 1895-ben megkezdték a közművelődési palota építését, amely azután hosz- szú évtizedekre a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum „végleges” helye lett, s amely ma is a múzeum központi épülete. A „Közművelődésnek” ajánlott Kultúrpalota 1896. szeptember 6-án nyílt meg. Az új épületben már, árulkodva a profil bővüléséről, az említett gyűjtemények társaságában jelentős csiga-, pille-, ásvány- és tojásgyűjtemény is helyt kapott. 1904-ben, fiatalon, váratlanul meghalt Reizner János, utóda az addig mellette dolgozó Tömörkény István lett, aki 1917-ig, haláláig látta el az igazgatói feladatokat. Ez a váltás jelentős volt: Tömörkény nemcsak a néprajzi gyűjtemény megszervezője, egy eltűnőiéiben lévő világ tárgyainak és szellemiségének megmentője lett, de a múzeum egy új, magasabb szintű fejlődésének elindítója is. Nem utolsósorban azért, mert megválasztása után mindjárt maga mellé vette a fiatal, de nagy tehetségű újságírót, Móra