Lengyel András: Múzeum a Tisza partján (Szeged, 2007)
V. Eredmény és előfeltétel: tudomány a Múzeumban
osztály létszámban is gyarapodott, a gyűjtésben pedig egyre inkább Csongrád megye bogárfaunájának fölmérése került előtérbe. Különösen jelentős a cincéranyag (Cerambycida). A fejlődés 1974-től igen nagymérvű. Ma, az 1999 eleji állapot szerint a gyűjtemény kb. 52 ezer db egyedileg leltározott tételből, és több mint 326 ezer úgynevezett szekrénykataszteres nyilvántartásba vett tárgyból áll. Az egyedileg leltározott anyagban úgynevezett felállított dermoplasztika formában. illetve bőrbetömve hazai és egzotikus madarak és emlősök találhatók, de vannak hüllők és kétéltűek, gerinces őslények (csontmaradványok), molluscák. S van csont-, tojás-, fészek-, agancs- és trófeagyűjtemény is. A szekrénykataszteres anyagban növény-, puhatestű-, bogár-, lepke-, poloska-, recens hal- és fészekgyűjtemények sorakoznak. Ma a természettudományi gyűjtemény az egyik legnagyobb és legjelentősebb ilyen jellegű vidéki gyűjtemény az országban. V. EREDMÉNY ÉS ELŐFELTÉTEL: TUDOMÁNY A MÚZEUMBAN A múzeumban, kivált a vidéki múzeumokban művelt tudományos kutatás a múzeumügyet finanszírozó testületek szemében gyakran mint fölösleges kiadással járó luxus, jó esetben mint dísz, mint „hab a tortán” jelenik meg. Ez veszélyes félreértése a dolgoknak. Múzeum ugyanis, bár jellege szerint elsősorban kulturális intézmény, tudomány nélkül nem lehetséges. Ha valaki megpróbálná kivonni belőle ezt a „fölösleget”, a múzeum holt tárgyak lerakodóhelyévé válna, s megszűnne emlékezettároló, kultúraközvetítő és identitásképző szerepe. Elsorvadna, elpusztulna. Már a műtárgyak kiválasztása és megőrzése sem lehet meg tudományos tudás nélkül, a tárgyak „megszólaltatása” pedig (akár muzeológiai azonosításban, illetve „meghatározásban”, akár publikációban, akár kiállításrendezésben történik ez) végképpen igényli a tudományosság eleven áramában való bennelétet. A múlt (éppúgy, mint a művészet is) az értelmezés kegyelméből él. Az értelmezés persze nemcsak tudományosan megalapozott, tudományos nézőpontú értelmezés lehet: értelmezni mindenféle hamis előföltevés alapján, valamely aktuális „mítosz” szolgálatában is lehet. De a múzeumi szakember nem ószeresbe oltott politikai píáros, hanem a magas kultúra közvetítésének speciális eszközökkel élő szakembere. Az emlékezet őrzője és alakítója. A mai múzeumok helyét és szerepét kereső viták kivált kiélezik „az ereklye versus kultúrtörténeti szemlélet közötti különbséget”. Ahogy az egyik neves elemző, György Péter írja: „Az előbbi [ti. az ereklye-szemlélet] az eredetiség és a magától értetődőség mítoszát és kulturális gyakorlatát feltételezi, illetve teremti meg. A látogató helyett zarándokot látunk magunk előtt, aki tanulás helyett identitása megerősítése végett lép a múzeumba.” S bár az eredetiség csakugyan lényeges eleme a múzeumnak (György joggal írja: „a múzeum léte a két fogalom [ti. az eredetiség és a másolat] közötti különbségtételen alapszik”), egyáltalán nem mindegy, hogy miképpen közeledünk ehhez az „eredeti” tárgyhoz. Az ideális az, ha egy-egy műtárgy körül „a tárgy teljes összefüggésrendszere" fölidézhetővé válik - tegyük ezt akár „hagyományos” módon, akár mai digitális technikákkal. A múzeumban folyó tudományos munka így mindig kettős természetű: eredménye lesz egy tudományos erőfeszítésnek (mint bármely más kutató esetében is), de ez az eredmény (a mások eredményeivel együtt) előföltétele a múzeumban folyó gyűjtő, rendszerező, leíró és interpretatív munkának. Ha ez a funkció sérül, ha a múzeumban folyó munka csak szokásszerű napi rutinná redukálódik, a múzeum azt a szerepét veszti el, amiért létrehozni és fönntartani érdemes. Ezt az összefüggést a szegedi múzeum története, a gyűjteménygyarapítás és a „kutatás” esetenkénti összefüggéseinek alakulástörténete is szépen dokumentálja. Már a múzeum létrejötte is szorosan összefüggött az alapító-igazgató, Reizner
