Gaskó Béla - Varga András: Csak egy földünk van (Szeged, 2007)
Gaskó Béla: A víz mint az élet alapvető közege
tóhomok terjedése. A szél a folyók árterületéről ván- doroltatta a homokot egyre távolabbi területekre. Összefoglalónkban a teljesség igénye nélkül, kiragadott események alapján vázoltuk Alföldünk mélyének, geológiai szerkezetének és mai arculatának kialakulását. A bemutatott fúrási magminták segítségével igyekeztünk szemléletessé tenni Alföldünk fejlődését. A VÍZ MINT AZ ÉLET ALAPVETŐ KÖZEGE Földünk a kék bolygó elnevezést az óceánok és a tengerek színéről kapta. Az űrfelvételeken a kék számos árnyalata különíthető el. A tiszta tengervíz sötétkéknek tűnik, mivel ez a napfény rövidebb hullámhosszú kék sugarait alig nyeli el. A növényi plankton magas koncentrációja a vizet zöldesre festi. Partközeiben a lebegőanyag barnás színe a meghatározó. Az áttekintést kezdjük azzal, ami számunkra a leglényegesebb: az élet földi formája a vízben keletkezett és a vízhez kötött. E ténynek a jelentőségét - ha nem is a mai értelemben vett tudományos érvekre támaszkodva - már az ókori görög filozófusok felismerték. A milétoszi Thalész szerint az érzékelhető és a változó világ alapja a víz. A szicíliai Empedoklész négy őseleme: a tűz, a víz, a föld és a levegő. Ha a víz általános jelentőségét kívánjuk megérteni, látnunk kell. hogy az mindenképp bővebb a felszíni vízburoknál (hidroszféránál), mert a többi szférában (litoszféra, atmoszféra) is megtalálható. Bár ezekben össztömege az 1%-át sem éri el, sajátos kémiai és fizikai tulajdonságainál fogva befolyásolja a bennük zajló alapvető folyamatokat. A Földön a víz három halmazállapotban van jelen: szilárd, légnemű és folyékony. A Nap párologtató hatására a légkörbe kerülő vízgőz túlnyomó része az óceánokból és a tengerekből származik. A légkör víztartalma eső, hó, vagy harmat formájában jut el a szárazföldre, ahonnan patakocskák, folyók és folyamóriások szállítják azt vissza a kiindulási helyére. Ez a meglehetősen egyszerűnek tűnő mechanizmus biztosítja valamennyi élőlény számára a létezés egyszeri és megismételhetetlen lehetőségét. A közel négymilliárd éve tartó világméretű körforgás során a sziklákon és a talajon átszivárgó víz rengeteg ásványt és vegyületet mosott a világtengerekbe. Az itt tárolt oldott só mennyiségét 40.000 billió tonnára becsülik. A tengerek vizének átlagos sótartalma 3,5%, ami elvi érték, mert a különféle régiók adatai között nagyok az eltérések. Jelenleg bolygónk felületének több mint kétharmadát (71%) borítják óceánok és tengerek. Ezek egyetlen hatalmas szűrőberendezésnek tekinthetők, amiben minden hulladék lebomlik, majd átalakul létfenntartó anyagokká. A különféle tengeri élőlények (pl. a kagylók, csigák és korallok) héjuk, illetőleg vázuk felépítéséhez nagy mennyiségű szenet vonnak ki a globális körforgalomból. Ez a folyamat meghatározó szerepet játszik a tengeri és a légköri széndioxid meglehetősen sérülékeny egyensúlyának a megőrzésében. Az óceánok kitűnő hőenergia tárolók. A felhalmozott óriási mennyiségű energiát az áramlások nagy távolságokra elszállítják, megváltoztatva ezzel az érintett területek klímáját.
