Gaskó Béla - Varga András: Csak egy földünk van (Szeged, 2007)
Varga András: Az alföld geológiai szerkezete
egykori vegetáció bemutatását (jelzett dioráma formájában) egy széntáró makettje követi. Múltban folytatott barangolásunkat az állatkövületek megtekintésével folytatjuk. A tárgyanyag időbeli behatárolását az élet fejlődésének törzsfájával igyekeztünk megkönnyíteni. A jurából származó, termetes ammoniteszek kifejezetten látványosak, bár tudományos szempontból legalább ennyire érdekesek a hasonló korú halkövületek. A Földünk régmúltját bemutató tematikai egység felett stilizált „égboltot” alakítottunk ki, melyen az alábbi csillagképek láthatók: Kis Göncöl, Sárkány, Herkules, Kígyó, Sas, Hattyú, Pegazus és Gyík. Ügyeltünk arra, hogy a teremvilágítás semmiképp se fedje el az apró lámpácskák (ledek) fényeit. A vitrinek felett az állatöv fluoreszkáló piktogramjai sorakoznak. A tájékozódást forgatható csillaggömb segíti. Az alapszinten lévő információs blokk egyben térosztó elemként is funkcionál. A számítógépet egy fűzfa odvába építettük be. A „varázsfa” melletti ülőkék a szegedi Széchenyi tér elpusztult platánjainak a törzseiből készültek. AZ ALFÖLD GEOLÓGIAI SZERKEZETE Közvetlen környezetünk, az Alföld geológiai szerkezetét, kialakulását a szénhidrogén kutatással felszínre hozott magmintákon keresztül mutatjuk be. A medencealjzat az újkori (kainozoikum) üledék képzeletbeli elhagyása után igen változatos képet mutatna. A mai felszíni hegységeinknél jóval nagyobb szintkülönbségeket észlelnénk. Az alföldi medencealjzat néhány kiemelkedő része csak pár száz méterrel található meg a mai felszín alatt, de vannak olyan lesüllyedt árokszerű részek, ahol az aljzat kőzetei hat kilométer mélyre kerültek. A földtörténeti középkorban a lerakodott triász üledékek vastagsága átlag 1000-1500 m között mozog, tömegében ezt csak pannon beltenger üledékei múlják felül. A jura időszakot a sárkánygyíkok korának is nevezhetnénk. A kedvező éghajlat a szárazföld és a tenger élővilágának gazdag fejlődését váltotta ki. Alföldünk medencealjzatán a jura rétegek a Villányi-hegység folytatását jelentik az Erdélyi-középhegység irányába. A kréta kor Földünk fejlődésének egyik „forrongó” időszaka. A medence aljzaton DNY-EK irányú, tengeralatti, nagy magnézium és vastartalmú vulkáni kőzetek figyelhetők meg. Ezekben a rétegekben a durvább és finomabb szemcséjű rétegek ritmusosan következnek egymás után. A harmadidőszaki üledékekkel borított aljzaton eocén, oligocén és miocén vulkáni közbetelepülések találhatók. A Duna-Tisza közén a főleg felső eocén finomhomokos üledékréteg közé települve dácittufa, andezittufa, andezitriolit agglomerátum figyelhető meg. Oligocén korú tufaszórásból származó vulkáni kőzetek az Alföldön a Duna-Tisza közén fordulnak elő. A miocén vulkáni kőzetek változatos megjelen- ésűek, attól függően, hogy tengerben vagy szárazföldön rakódtak-e le. A vízi közegben lerakó- dottak bomlott, agyagos, kovásodott szerkezetet mutatnak. A feltárt kőzetek is igazolják, hogy az alföldi medencealjzat jelentős része csak a miocén után süllyedt olyan mélyre, hogy a Pannon-tenger, majd ezt követően a beltó vize elborította. A medence süllyedése a peremi törésvonalak mentén sakktáblaszerűen, fokozatosan történt. A pannon üledék lerakódása mennyiségileg a legvastagabb az összes földtani kort figyelembe véve. Az üledék vastagsága néhol eléri a 6 kilométert is. A pannon rétegekben alakultak ki azok a boltozatokhoz hasonló ívelt formák, amelyek a felfelé vándorló szénhidrogéneket csapdába ejtették. Az Alföld legnagyobb szénhidrogén-lelőhelyei az ívelt, márga rétegekkel tagolt pannon homokkőrétegekben jöttek létre. A pannon vége felé az Alföldet már nem borította összefüggő vízfelület, egymástól elkülönült tavak, mocsarak tették változatossá a felszínt. Az Alföldön található lösz a pleisztocénban rakódott le, a hideg glaciális időszakban. A Tiszántúlon ez a lösztakaró csak 2-3 méter. A jégkorszak másik jellemző képződménye a Duna-Tisza közén és a Nyírségben található futóhomok. A jégkorszak után az Alföldön nagy kiterjedésű tőzeglápok, mocsarak és erdős területek váltogatták egymást. A holocén eleji mocsarak nyomát őrizte például az Ecsedi-Iáp is. Erre a korra jellemző a fu
