Gaskó Béla - Varga András: Csak egy földünk van (Szeged, 2007)
Gaskó Béla: Dél-alföldi élőhelyek
Algyői-főcsatornától északra eső ősszikes helyén a XI.-XVI.-os sz. tavakat. Az idő múlásával a termőhelyi viszonyok alaposan megváltoztak, mert a tiszai vízzel történő feltöltések „kimosták” a szik alkotóelemeit. Hatalmas területeket borított el a nádas. Olyan helyeken is megjelennek a fák, ahol korábban nem élhettek volna meg. A tóegységek megemelt vízszintje a madarakra nézve szelekciós faktornak bizonyult. Az ősszikesekre jellemző fajok vagy elvándoroltak, vagy (ha találtak ilyeAz Oszeszéki-tó nádszegélye neket) a lecsapolt halastavak medreibe fészkeltek. Ettől kezdve az utódok megmaradása kizárólag a természetvédelmi szervek erősnek semmiképp sem nevezhető érdekérvényesítő képességétől függött. A halastó-rendszerek kialakítása új típusú, emberi kéz alkotta vízi élőhelyek megjelenését eredményezte. Sok madárfaj számára (ha részlegesen is) az ilyen másodlagos vízfelületek pótolják a folyamszabályozások során megszüntetett biotópokat. A nedvességkedvelő rovarfajok „kistájon belüli” túléléséhez szintén ez a környezet biztosítja az utolsó esélyt. Ősszel és tavasszal a Tisza-völgyét követő madárvonulások útvonalában minden víztükör alaposan felértékelődik, mivel - Lakatos Károly szavaival élve - ezek „madárszállókként” hasznosulnak. A vándorok itt gyűjtenek erőt további útjukhoz. A „vendégek” egy része ki is telel. A gazdálkodás és a természetvédelem érdekeinek egyeztetése után, 1976-ban létrehozták a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetet, melybe védett területként a Fehér-tavat is besorolták. Tárlónkban az arányok érzékeltetése végett egymás mellé került a parányi törpe gém (Ixobrychus minutus) és a termetes vörös gém (Ardea purpurea). A fogadófelület tavi békája (Rana ridibunda) egyike azoknak a kétéltű fajoknak, melyeket nem fenyeget a kipusztulás réme. A vízisikló (Natrix natrix) Szeged környékén sokfelé fellelhető, de korántsem annyira közönséges, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A törpeegér (Micromys minutus) és a nádi rigó (Acrocephalus arundinaceus) fészkei igazi mesterművek. <: Tisza-völgy ________________________ A Tisza, mint minden nagy folyó, viszonylag korán felkeltette a természet történései iránt fogékony emberek figyelmét. A szerteágazó kutatások közül most az intézményes Tisza-kutatás létrejöttéig tartó időszak főbb ökofaunisztikai eredményeit tekintjük át. Az első tudományosan értékelhető adat Aloysius Marsiglitól származik, aki 1696-ban járt Szegeden. Ekkor sikerült megfigyelnie a tiszavirág (Palingenia longicauda) rajzását, melyről 1726- ban számolt be a „Danubius Pannonico Mysicus” c. művében. 1732-ben Bél Mátyás a Notitiában említést tesz a Tisza-vidéken előforduló vadászható emlősökről (8 faj) és madarakról (11 faj, valamint 3 nemzetség konkrét fajmegjelölés nélkül). Bár az „Országleírás” szerzője személyesen sohasem járt ezen a vidéken, egyik munkatársa alaposan felmérte a Csongrád megyei Tisza-szakaszt. 1794. május 31-én érkezett Szegedre a természet- búvár szász gróf, Joachim Carl von Hofmannsegg. Rovarokat és madarakat gyűjtött ezen a számára egzotikusnak tűnő vidéken. Szeged város egykori közjegyzője, Okruczky Aurél 1864-ben cikksorozatban ismertette a környék jelentősebb vadászterületeit. Műveiben számos utalás található az ár- és a hullámterek élővilágára. Elsősorban a lehetséges zsákmányállatokról írt. de szó esik a faunisztikai ritkaságról is. A tudományos igényű vizsgálatok megindulása a (XIX-XX.) századforduló idejére tehető. Ezekben
