Gaskó Béla - Varga András: Csak egy földünk van (Szeged, 2007)
Gaskó Béla: Dél-alföldi élőhelyek
Csongrád megyében a buckaközi vonulatok kevésbé szikes „felső”, mérsékelten szikes „középső” és kifejezetten szikes „alsó” szakaszokra tagolhatok. A rendszert egy nagyobb tó zárta le. Amennyiben a felső és a középső szakaszokon is előfordultak gyenge lefolyású kismedencék, az egész vonulat tavacskákból állt. A gyakori elöntések és a pangóvizek hatására a szikesek másik meghatározó jelentőségű csoportja az Alföldet átszelő folyók árterein alakult ki. Az egykor tartamosán vízállásos, mélyebb fekvésű helyeken a kiszáradás után rendszerint kifejezettebbé vált a szikes jelleg. Városunk környékén ilyen határrészek pl. a Maty-ér völgye, a Sándorfalvi-, a Gyevi- és a Szegedi-fertő. Ha a szikes vizek élővilágát kívánjuk bemutatni, szerencsés helyzetben vagyunk. A nyugat-dunántúli Fertő-tó után Magyarország második legnagyobb szikes tava a Fehér-tó, Szegedtől 8 km-re északra található. Több mint 5 000 holdas medencéje a Kiskunmajsa és Kiskunhalas felől lezúduló vadvizek természetes gyűjtőhelye. A folyamszabályozások előtti időkben a nagyobb tiszai árhullámok túlcsordult vize, a Gyevi- és a Sándorfalvi-fertők laposain keresztül leszivárgott a tómederbe. A „többlet” a kiskundorozsmai szikes élőhely-komplexen és a Maty-ér völgyén keresztül jutott vissza a folyóba. A csatornázásokig a Fehér-tavat a szélsőséges vízszintingadozás jellemezte. Néhány kivételesen csapadékos esztendőben előfordult, hogy vadvizei elöntéssel fenyegették Szeged városát (pl. 1871-ben és 1881-ben). Aszályok idején a nyár derekára minden csepp víz eltűnt. Ilyenkor a szárazon maradt tófenéken fehéren kivirágzott a szik. Az egyik magyarázat szerint erről a jelenségről kapta a tó a nevét. A másik elmélet alapján a tavat zavaros, lebegő anyagokban gazdag vizének színéről nevezték el. (Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a fehér tó egyben szakkifejezés is. Számos szerző a szikes tavak fejlődésének korai stádiumát jelöli így.) Az első világháború után, az elszenvedett iszonyú területi veszteségek miatt a vízhasználatot új alapokra kellett helyezni. Ezt szinte azonnal összekötötték a mindaddig elhanyagolható tényezőnek tartott szikesek intenzívebb hasznosításával. Az újonnan létesült víztározók kezdettől fogva halgazdaságként is üzemeltek. A kezdeményezés bevált, 1900-tól az 1930-as évek közepéig Magyarország halastavainak összterülete megháromszorozódott. Szűkebb pátriánknál maradva az ördöngősi tórendszer (Derekegyház) 1931-ben épült ki, a szegedi Fehér-tó déli sávját egy évvel később, 1932-ben adták át. Érdemes néhány szót ejteni a szikesek természet- védelmi jelentőségéről is. Ezeknek a területeknek a növény- és állatvilága végső soron a talaj kémiai összetételétől függ. Általános érvényű szabály, hogy a kevés fajszám nagy egyedszámmal párosul. A környezetétől merőben eltérő vegetáció só- és szárazságtűrő fajokból áll. Az állatvilágban szintén akadnak szikesspecialista fajok és alfajok. Az utóbbiak közül a legismertebb a fokozottan védett pusztai gyalogcincér (Dorcadion fulvum ssp. cervae) és az egysávos gyalogcincér sziki alfaja (Dorcadion pedestre ssp. kaszabi). A sós vizű tocsogók és szikfokok madarai (pl. a gulipán - Recurvirostra avosetta, a gólyatöcs - Himantopus himantopus és a széki lile - Charadrius alexandrinus) is ragaszkodnak megszokott környezetükhöz. Megóvásuk kizárólag élőhelyeik fenntartásával lehetséges, amire az első kísérlet Szegeden történt. A területi védelmet lehetővé tevő 1935. évi IV. te végrehajtási utasítása 1938-ban jelent meg. Beretzk Péter MÁV-főorvos, miután a helyi nobilitások közül sikerült megnyernie Győrffy István, Géléi József és Farkas Béla professzorok támogatását, elérkezettnek látta az időt a fehér-tavi védelmi javaslat beterjesztésére. Az ügymenet felgyorsítása érdekében először a városhoz fordult, nem is eredménytelenül. Szeged törvényhatósága egyhangú szavazással hagyta jóvá a fehér-tavi puszta 280 holdjának a mentesítését mindennemű művelés alól (228/1938 sz. határozat). A védettséget 1939- ben a földművelésügyi miniszter megerősítette, és a területet 350 holdra növelte. A védelem hatálya alá tartozó rész kisebb-na- gyobb ingadozásokkal egészen 1960-ig folyamatosan bővült. 1961-ben, úgy tűnik, elfogyott a halgazdaság türelme, mert a hajdani „Vadvízországot” teljes egészében felszámolták. Ekkor létesítették az
