Az ezerarcú Móra Ferenc (Szeged, 2007)
Dr. Juhász Antal: Móra Ferenc a szegedi néprajzi gyűjtemény egyik megteremtője
MÓRA FERENC A SZEGKIM NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY EGYIK MEGTEREMTŐJE2 Móra Ferenc édesanyjának menyasszonyi ládája Amikor a Kiskunfélegyházi Öreg Diákok Kultúr- bizottsága 1933. január 22-én Móra Ferenc díszdoktorrá avatását megünnepelte, az ünnepelt válaszában - többek között - a következőket mondta: „Második pontja végrendeletemnek az, hogy díszdiploma adassák ki a városi múzeumnak, amelynek alapja az édesanyám menyasszonyi ládája meg az édesapámnak a verpánkja, curholója és bőrtörő gamója.”3 Nyeszó Juhász Anna menyasszonyi ládáját és Móra Márton szűcsszerszámait az akkor pályakezdő „könyvtárnok” 1906-ban szerezte meg a szegedi múzeumnak. Végakaratának állítását az intézmény első leltárkönyve bizonyítja. Ám a leltárkönyv többről is tanúskodik: a fiatal Móra kivette a részét a múzeum néprajzi gyűjteményének megalapozásából. Szeged város tanácsa Móra Ferencet 1904. november 28-án - Tömörkény István igazgatói kinevezésével egy időben - választotta meg a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum munkatársává. Akkor már több mint két éve dolgozott a Szegedi Naplónál, és fél éve gondozta a múzeum természet- tudományi gyűjteményét mint tiszteletdíjas „szak- díjnok”. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége 1905-ben tűzte ki célul, hogy a szegedi múzeumban néprajzi osztályt kell létesíteni. Reizner János, az intézmény első igazgatója ellenezte a néprajzi gyűjtemény megszervezését. Az új igazgató néprajzi érdeklődését, mi több, népismeretét viszont tanúsították pályakezdéstől sorjázó elbeszélései, így kedvezőek voltak a körülmények a cél megvalósításához. Amint a felügyeleti szerv az államsegélyt biztosította, Tömörkény megindította a gyűjtőmunkát. Az első módszeres gyűjtést 1906. augusztus 30-án Kiskunfélegyházán végezték. A gyűjtő nevét ugyan nem őrzi a régi leltárkönyv, de nem lehet kétséges, hogy Móra Ferenc volt. A bizonyosságot két adalék támasztja alá: három tárgyat - egy orsót, egy hústartó vásáros kupát és egy faragott gyufatartót - Móra Márton adományozott, valamint a szerzemények között volt még öt szűcsszerszám, minden bizonnyal apja munkaeszközei. A gyűjtés jelesebb darabjai: egy mélyített faragású, valaha kék festésű menyasszonyi láda, egy 1835-ben készült borotvátok és egy 1825-ben szőtt bőgatya. Újabb félegyházi tárgyegyüttes került még ugyanabban az évben a szegedi múzeumba. Ebben tucatnyi konyhaeszköz, faragott lócapad, tulipános fogas, két pár csuszabocskor, kendertiloló, festett rokka és három gyermekfőkötő található. A leltárkönyvben Tömörkény kézírása jelöli: „Móra Ferenc gyűjtése Kis-Kun-Félegyházán”. Móra 1906-1907 fordulóján gyarapította ismét nagyobb tárgyi anyaggal a néprajzi gyűjteményt. Akkor szerezte meg a múzeumnak édesanyja menyasszonyi ládáját. Erről a ládáról az Ének a búzamezőkről c. regényében is megemlékezett.4 Nyeszó Juhász Anna menyasszonyi ládáját ma is őrizzük, de megégett födele hiányzik. Hiányosan is igen értékes darabja gyűjteményünknek, két okból: egyrészt, mert Móra Márton és Juhász Anna házasságkötésének évéből bizonyos, hogy 1860-ban készülhetett, másrészt elejét szép, bemélyített faragás díszíti. Szőrtarisznya Móra Ferenc kiskunfélegyházi néprajzi gyűjtéséből 2 Megjelent: Múzeumok Csongrád megyében. Magyar Múzeumok 1999/1, 19. 3 Móra Ferenc: Daru utcától a Móra Ferenc utcáig. Budapest 1962, 384-385. 4 Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről. Budapest 1978, 283-284.
