Az ezerarcú Móra Ferenc (Szeged, 2007)
Dr. Lengyel András: Móra, a tárcaíró
Szaruból készült konlyfésű Kiskunfélegyházáról Móra a tárgyak koráról, készítéséről is gyűjtött adatokat, ami akkoriban még nem volt a tárgygyűjtés követelménye. A szövött abroszról pl. följegyezte: „állítólag 120-130 éves”; a vésett díszű szekrényekről (ácsolt ládákról): „állítólag 80 évesek”; a papucsokról: „csizmaszárból, parasztmunka”. Az 1859-ben készült jegyingről ezt a megjegyzést találjuk: „mellfájásról orvosság”. 1907-ben még öt ízben gyűjtött nagyobb tárgyegyüttest Félegyházán. Tömörkény Istvánnak negyedévenként készített elszámolásaiból tudjuk, hogy mindannyiszor Móra rakta meg a múzeum tarisznyáját. Idézem a május 10-i elszámolás egyik tételét: „K.K.Félegyházán gyűjtött 54 db tárgyért, azok összehordásáért, vasútra szállítás, vasúti és helybéli fuvarért összesen Móra Ferenc könyvtárnoknak 93 korona, 89 fillér”.5 Ekkor hozta a múzeumba édesapja verpánkját, curholóját és kaszaszékét. Ebben az évben Váradi Ferenc félegyházi MÓRA, A TÁRCAÍRÓ __________ R övid, tárcajellegű és -terjedelmű prózát persze újságírópályája kezdetétől rendszeresen publikált. Életművének jó ismerői, Vajda László és Péter László arra is rámutattak, hogy 1922-től írott, s immár az országos nyilvánosság közegében megjelenő tárcái nemritkán régi szövegek fölhasználásával - „megfejelésével”, részleges átírásával - készültek.6 S bizonyos, az 1922 előtti s az 1922 utáni ilyen szövegeket nem is választja el egymástól kínai fal; ezekben is, azokban is megnyilatkozik az író számos erénye. Mégis egészen nyilvánvaló, fésűsmestertől szinte teljes szerszámegyüttest, fésűmodelleket, félkész termékeket, gyönyörűen megmunkált kontyfésűket gyűjtött. Egyszeri, megismételhetetlen alkalom volt ez, amelynek a napjainkra kiveszett kézművesség ritka gazdaságú gyűjteményét köszönheti a múzeum. A legszebb szaru kontyfésűk és anyja menyasszonyi ládája a múzeum Móra-emlékkiállításában láthatók. 1907 végétől megritkultak Móra félegyházi gyűjtőútjai: részint az ásatások foglalták le az idejét, részint a szépen kiterebélyesedő néprajzi gyűjtemény tárgyait kiállításon mutatták be, és a gyűjteménygyarapításra már nem volt olyan sürgető igény, mint az első esztendőkben. Móra 1906. január 29-e és 1908. május 27-e között 839 tárgyat gyűjtött a szegedi múzeumnak. Ez a néprajzi gyűjtemény megteremtésének időszaka; hőskor, amelyben Tömörkény István mellett ő rendezte a régiségtárat, a természetrajzi tárat; ők látták el a könyvtárosi munkát; ők folytatták a leletmentő ásatásokat, és - néhány amatőr gyűjtő: Beck István városi tisztviselő, Szász Gyula igazgató-tanító segítségével - végezték a néprajzi gyűjtéseket. Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum igazgatási teendői és a régészeti feltárások miatt nem tudott energiát fordítani a néprajzi gyűjtésre, de eredményes korai tárgygyűjtései alapján méltán tarthatjuk Móra Ferencet - Tömörkény mellett - a szegedi múzeum néprajzi tára megteremtőjének. Dr. Juhász Antal hogy a Világban és a Magyar Flírlapban megjelent tárcák valami többlettel rendelkeznek. Ezek - vagy legalábbis ezek egyedítő vonásai, hogy ezekben, mint műszervező elem, már megjelent Móra csalódottságának, keserűségének hangja is. Már Kosztolányi észrevette: „Világnézetét derűsnek szokás nevezni. Én nem tartom annak. Derűs ez, de borús is egyszerre, az édeset vegyíti a keserűvel, a nyájasságot a gúnnyal, a politikai hitet a mindenbe beletörődő közönnyel, az andalgást a teremtettével, a szomorkodást a duhajsággal, a megbékélést 5 A Somogyi-könyvtár irattára 133/1907. sz. irat. 6 Vö. Péter László 1983. 354!
