Az ezerarcú Móra Ferenc (Szeged, 2007)
Dr. Gaskó Béla: Móra Ferenc mint természettudós - Dr. Kürti Béla: A régész Móra
szerint jó példával járt elől az ásatási rajzok készítésében, illetve a feltárások közzétételében. A közismert Móra-idézet, mely szerint „Mögötte a fene az olyan kutyát, amelyiket tanítani köll az ugatásra.” - aligha fedi a valóságot. Bálint Alajos már 1954-ben észrevette, hogy nem is az idézett helyen szereplő Öttömös volt Móra első ásatása! A Tömörkény című Móra-sorozat XIII. részéből (1922), a múzeumi leltárkönyvekből és az Archaeológiai Értesítőben Móra által 1906-ban írt közleményből kiderül, hogy első ízben Szeged-Feketeszélen ásott, amely feltáráson Tömörkény is részt vett. Gyökeresen megváltozott a helyzet a 20-as évek közepén. Hogy e váltás mögött kereshetjük-e az 1920-ban a szegedi múzeumba a numizmatikai gyűjtemény kezelésére bekerült, majd az egyetem régészeti intézetén belül 1925-től ásatásokat vezető Banner János hatását, bizonyítani nem tudjuk, legfeljebb sejthetjük. Móra 1926 utáni dokumentációs módszere lényegesen jobb a korábbi éveknél. Vonatkozik ez elsősorban az őskori és népvándorlás kori temetők feltárására. Ezeken az ásatásain Móra a sírok bontása közbeni megfigyeléseiről, a leletekről feljegyzéseket vezetett, néha sírrajzot vagy részletrajzot készített, esetleg fotóztatott; a temetőkről méretarányos térképet készített, viszont megszűntek a leltárkönyvi feljegyzései. Sajnos feljegyzéseinek egy része bizonyíthatóan elveszett, megsemmisült; más része pedig hiányos. A feljegyzések stílusa általában megfelel kora szokásainak; a temetőtérképezéssel pedig kifejezetten kora elé vágott. Ami szakírói tevékenységét illeti, a szemrehányások jelentős része abban marasztalja el, hogy nagyszámú ásatásához képest rendkívül keveset közölt szaklapokban. Régészeti tevékenységének első időszakát (1905-1917) részletes leltárkönyvi bejegyzések és szakcikkek egész sora jelzi. A csókái leletek leltárkönyvi bejegyzéseit úgy készítette, hogy a későbbi anyagközlés alapjául szolgálhassanak. Az 1917-1924 közti évek közéleti tevékenysége miatt teljesen kiestek a régész Móra életéből, ennek részletei általánosan ismertek. Az 1924 utáni időszakban (mely lényegében 1933-ig tartott) megnőtt ásatásainak száma, a feltárt területek nagysága. Mintaszerűen közreadta ugyan a kunágotai honfoglaló sírok leletanyagát; ugyanakkor a pitvarosi, szőregi bronzkori s a számos nép- vándorlás kori temető közlése elmaradt. KéziraA'tóra-féle sírlapja tos hagyatékának vizsgálata során kiderült, hogy ez utóbbiak kiadására is készült: máig őrizzük a Fehértó-A és -B, Kundomb, Makkoserdő, stb. avar temetők gépelésre előkészített sírleírásait! Ez az az időszak azonban, amikor - a korai periódussal ellentétben - tárcáiban tömegével jelennek meg a régészeti vonatkozások. Ha eltekintünk ezen írások hangnemétől, aktualizáló, politikai mondandójától, nem egy ilyen művéből komoly tárgyleírások, temetkezési szokásokra vonatkozó megfigyelések, naprakész szakirodalmi tájékozottság)!) olvasható ki. Anyagközlései pontos, a kor kívánalmainak megfelelő részletességű és stílusú információkat adnak; következtetései pedig lényegre törnek, mondanivalójuk sok esetben máig hat. II. „En mindenhová elmegyek ásatni, ahonnan hírt kapok...” Érdemes néhány szót Móra ásatásainak színhelyére vesztegetni, hiszen végső soron a kortársak leggyakoribb és legélesebb támadásai Mórát nem a szakmai hozzáértés, hanem a területi illetéktelen- ség oldaláról érték.
