Az ezerarcú Móra Ferenc (Szeged, 2007)
Dr. Gaskó Béla: Móra Ferenc mint természettudós - Dr. Kürti Béla: A régész Móra
Ruhadíszek és övveretek a kunágotai honfoglalás kori sírokból A szegedi múzeum Szeged város múzeuma volt; ennek igazgatójaként működött Móra Ferenc 1917-1934 között. Ha ásatásait olyan térképen ábrázoljuk, mely az egykori közigazgatási határokat is feltünteti, az alábbiak derülnek ki: 1. Ásatásainak legnagyobb része Szeged város határába esik. 2. A másik nagy tétel Eszak-Torontál megye régészeti lelőhelyeit öleli fel (Deszk, Kiszombor, Klárafalva, Ószentiván, Szőreg stb.), melyek az első világháborút követően, a határmódosítás következtében szinte szükségszerűen kapcsolódtak a szegedi múzeum gyűjtőterületéhez. Némiképp hasonló a helyzet a Csanád megyei ásatásokkal is (Bökény, Kunágota, Pitvaros, Püspökiele stb.). 3. A fennmaradó ásatások teljesen egyértelműen a szegedi múzeum illetékességi körén kívül eső területeken zajlottak le. Itt is lehet azonban további finomításokat végezni: a) Csongrád megye Duna-Tisza-közi része papírforma szerint a Csongrád Vármegyei Múzeum (Szentes) gyűjtőterületéhez tartozott. Gyakorlatilag ez utóbbi igazgatója, Csallány Gábor sohasem ásott a szentesi járás vonalától délebbre. Az ettől délre eső területeket Móra tudatosan és majdhogynem tervszerűen kutatta, míg e vonaltól északra pusztán egy-egy alkalommal, véletlenszerűen jutott el. b) Torontál megye területén egyetlen alkalommal merült fel nézeteltérés Móra és a szegedi egyetem régészeti intézete között: Ószentiván esetében. Közvetve e vitának köszönhető azonban a vásárhelyi múzeum régészeti osztályának felállítása: kiszorulván a szegedi múzeum gyűjtőterületéről az Intézet Vásárhely anyagi támogatásával évtizedeken át kutatta a vásárhelyi határ régészeti lelőhelyeit, így megalapozván az ország egyik legjobb vidéki őskori gyűjteményét. 1928-ban ugyan egy leletbejelentés nyomán Móra mégis beleásott a vásárhelyi földbe, a tanács azonnali, rendkívül éles hangú tiltakozására azonban a vásárhelyi határban további kutatásokat már nem végzett. c) A Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyei Majsára, Kömpöcre leletbejelentés nyomán jutott el. Szabadszállásra, illetve a Békés megyei Endrődre a véletlen vetette el. Az országban bármerre járt is, mindig érdekelték a régészeti lelőhelyek. (így bont ki egy bronzkori urnát szabadsága alatt 1932-ben a Balaton mellett is). A bejelentéseket egyébként mindig komolyan vette. Eddig kiadott levelei, illetve a Somogyikönyvtár irattárában és a szegedi múzeumban őrzött kiadatlan levelek jelzik, hogy az évek során milyen széleskörű „bejelentő hálózatot” épített ki működési területén. Pusztamérgestől Gyomáig, Tömörkénytől Röszkéig terjedt térben az a terület, melynek újonnan előkerülő leleteiről nagyjából folyamatosan értesült. A sok bejelentő közt is akadt Kézzel formált edény a Szőreg, Szív utcai bronzkori temetőből
