Szatmári Gizella (szerk.): Strobl Alajos (1856-1926) szobrászművész emlékkiállítása (Szeged, 2006)

STRÓBL ALAJOS, A MUVESZ ES AZ EMBER — részletek felesége és gyermekei visszaemlékezéseikői — Összegyűjtötte Rónai Mária, 1955. (MTA Művészettörténeti Kutatóintézete, MDK-C-II159). A csalácl Liptóban (Stróbl megveszi 1893-ban az államtól Ortüz-friscbfeueri szülőházát.) Felesége mondja: „Még fiatal k órában vette ezt a birtokot az uram, 4000 forintért. Frischfeuer-nek - később Őrtűznek — hívták, a Kriván hegy alatt feküdt, két állomásnyira a Csorba tótól, az erdő mellett. Csak egy egyszerű báz volt rajta, amikor vette. Aztán 1900-ban egy vasárnap délután, unalmában agyag ból megmintázta azt a „várkastélyt", amit oda akart építeni. Meg is valósította a tervét, de 18 évig épült, mire kész lett minden." (Mutatja a tornyos, középkori jellegű kastély képét, az interieuröket. Szeme szeretettel simogatja a pompás terasz képét, abol a „Nyil azó Amor " — kisf ia portréja - Stróbl egyik remeke áll.) „Ezt sajnos ott kellett ha gynunk — mondja — több más szoborral együtt, mikor 1942-ben eladtuk a birtokot. Férjem halála után ott éltünk. A kastélyba panziót nyitottam, ebből tartottuk fenn a birtokot. „Látja, ez a Kriván" — teszi az ujját a fenyvessel borított begyre — „ezt szerette mindig nézegetni az uram. Különösen hajnalban, amikor büszkén mondta: nálunk kétszer kel fel a nap ! Mert előbb a Kriván egyik oldalán bújt elő vörös golyója, aztán eltűnt a hegy mögött, majd a túlsó oldalon bukkant fel újra. Szerette nézni a völgyben kanyargó Vág vizének ezüst csillogását, szerette tizenegy hatalmas hársfánkat, a fenyőket, a kis tavat a kertb en. Kis tiroli házat is építtetett a kastély közelében, mögötte állította fel az édesanyja szobrát. ' E desa nyj áról „Végtel énül szerette az édesanyját" — mondja és tűnődve teszi hozzá — „talán engem is azért vett feleségül, mert hasonlítottam az édesanyjára... Sokszor mondta: Szeretnélek látni, amint öregen, ősz hajjal ülsz a karosszékben... — nyilván azért, mert öregen még jobban hasonlítottam volna rá... Érdekes, különös asszony volt Caroline, férjem édesanyja, az én nagyanyám. Lengyelországból származott, sok hajlama volt a miszticizmusra és a művészetre. Spiritiszta szeanszokat rendezett, állandó összeköttetésben volt a „szellemekkel"... Művészi hajlamát abb an élte ki, hogy saját találmányú „folt-szőnyegeket" készített. Színes rongydarabokból varrta ezeket a szőnyege ket, növényi és figurális motívumokat állított össze tarka foltokból.