Szatmári Gizella (szerk.): Strobl Alajos (1856-1926) szobrászművész emlékkiállítása (Szeged, 2006)

kármilyen nemzeti érdekre... Én pedig szeretem, imádom a művészetet... Csak a nagy ketegség kozkatott vissza onnan. Nyolc k ónapos tátrai tartózkodás azután teljesen talpra állított s új erűvel, friss kedvvel, kataimasakk szeretettel térkettem vissza régi szeretőmköz: a munkákoz. Most foglalkozom a múlttal és a jelennel. Rekonstruálok és új álmokat szövök... a művészetemken egyékként most is azok a vezetőim, amik azelőtt: kódolat, rajongás a szépért, a fenségesért, a napért, a levegőért". AH adviselt művészek kiállításán, 1919 márciusákan civil portrékkal szerepel, talán a Rajzok címmel jelölt művek tartalmazkattak kákorús emlékeket, de ezek akkor különösekk visszkangot nem keltettek. A tanácsköztársaságot követő kónapokkan megismerkedik az antant képviseletéken Budapesten tartózkodó olasz ezredessel, Guido Romanellivel, akiről mintázott portréja újra tanúkizonyságot tesz kiváló jellemákrázoló képességéről. STRÓBL ALAIOS ÉS SZEGED Ak evéské ismert munkák közé tartozik Enyedi Lukács /1845-1906/ és lelesége, szatymazi Zsótér Ilona mellszokra. A neves közgazdász, politikus 1878-k an alapította és 1887-ig szerkesztette is a Szegedi Naplót. Mikszátknak jó karátja vo lt. A portrék felteketően 1890 körül keletkezkettek, ekkor ugyanis Enyedi-Wekerle Sándor megkívására — magas tisztséget töltött ke a pénzügyminisztériumkan, és Strókl ekkor mintázta meg Wekerlét. Enyediéknek jelentős műgyűjteményük vo lt XV-XVI. századi itáliai, valamint XVII. századi németalföldi festménye kk ől, sőt görög-római, valamint későreneszánsz márvány- és fafaragványokkól. Haláluk után minden árverésre került és szétszóródott. A Széckenyi szokor Az egykori piactéren, mely Széckenyi kalála évéken kapta új nevét, 1912-k en felállított /és a mai napig fel nem avatott/ egész alakos álló szokorról írja visszaemlékezéseiken Strókl Mii íalv, a művész fia: „apám egyik kedvenc alkotásának tekin tkető". Ismeretes, kogy a szokorállítást a szegedi Holt zer kereskedőcsalád kezdeményezte: 20.000 koronát ajánlották fel erre a célra. Ez az összeg a művészi tiszteletdíj kétkarmai lát fedezte! A továkki költségeket pedig természetesen a város állta. Elfogadták a művész javaslatát: az eredetileg tervezett kronz ke lyett az élőkk, melegekk ruskicai márványkól faragkatta ki „a legnagyokk magyar' ala kját. St rokl gondosan törekedett a természetkűségre: az öltözet, a kard Széckenyi ka gyaté kák ól származó darakok alapján készült, az arcvonások kialakításánál felteketően Izsó Miklós 1866-os emlékmű-pályaterve inspirálkatta, éppúgy mint az 1891-k en mintázott svákkegyi mellszokor, valamint a Nagycenken 1897-k en felállított ugyancsak egészalakos mű esetéken. Ez utókkikoz képest a szegedi szokor visszafogottakk, zártakk kompozíciójú; elmarad a kinyújtott jokk kar teátrális mozdulata, nincsenek túlmagyarázó mellékalakok. 19