Szatmári Gizella (szerk.): Strobl Alajos (1856-1926) szobrászművész emlékkiállítása (Szeged, 2006)

1882 végén indul meg az országos gyűjtés a szabadságkarc emlékszobrána

k felállítására: I. Ferenc József magyar királlyá történő koronázása után 15 esztendővel az uralkodó és Magyarország viszonya, ha nem is feli íőtlennek, de bíztatónak volt mondható. 1888-ban írják ki az első pályázatot. Az 189l-es batáridőre számos terv érkezik, köztük Stroblé is. Mivel pontos lielykijelölés előzetesen nem történt, a művész javasol: az Andrássy úti köröndre vagy a lebontandó Újépület helyére állítaná az emlékművet, amely valójában egy többlépcsős alépítményen emelkedő keskeny, magas /48 méter/ oszlop, tömzsi lábazatán allegorikus figurák ülnek, körülöttük domborműves csoportozatok, tetején egy újabb szimbolikus, a klasszikus mitológiából kölcsönzött alak /Géniusz/. Elgondolása hasonló a több iekéhez, a pályaműveken csak az egyes részek aránya és a reliefek tartalma változik. Stróbl felsorakoztat számos eseményt: tervén megjelenik Kossuth, Széchenyi és Petőfi /utóbbi a Nemzeti dalt szavalja/, valamint a harcoló, ill. a Világos után hazatérő bonvédek. Az egykori kritikus rezignáltán leszögezi: „művében nincs merészség és lendület' . Egy érdekesség mégis említésre méltó: a szobrász az oszlopot koronázó géniusz szobra alá erkélyt tervez, afféle kilátót, ahová az érdeklődők „villamos felhúzóval' '/lifttel/juthatnak fel. Társai sem tud nak megbirkózni a feladattal, csak mesélnek, emlékeztetnek az egyes csatákra, a szabadságharc bőseire, ugyanakkor mindannyian gesztust gyakorolnak az uralkodó irányában: a domborműveken megjelenik a Béke és Hun gária végleges győzelme, a magyar alkotmányra felesküdő király és így tovább. De mit is várhatnánk egyebet? Miután a szabadságharc elbukott, mégpedig az I. Ferenc József császárt támogató orosz cári túlerő „jóvoltából", nehéz, sőt majdnem lehetetlen minden szempontból elfogadható, a forradalmi erejű eseményeket és a vezéreket megörökítő és az új politikai helyzetbe beleilleszkedni tudó, „udvarképes" emlékművet készíteni! Ferenc József ugyan már magyar királlyá koronáztatta ma gát, de a H absburg-bázat a Függetlenségi Nyilatkozattal 1849- április 14 -én mégiscsak detronizálta a magyar kormány! Az anakronisztikus jelenséggel nem tud megbirkózni sem a pályázat második /1905/, sem a narma dik /1907/ fordulója. Utóbbin Stróbl egy lóháton nyargaló szabadsággéniusszal vesz részt, ame lyet a zsűri túl általánosnak és nem az adott eseményekhez kötődőnek tart. A szabadságharc-emlékmű pályázatával szinte egy időben, 1894-ben vált aktuálissá Kossuth Lajos emlékéne

k megörökítése. A főváros tekintette saját halottjának, a kormány a gyászszertartáson való hivatalos megjelenéstől is elzárkózott. A közadakozás igen nagy összeget eredményezett, ezért az i lleték esek a síremlék /mauzóleum/ felépítése me llett emlékszobor állítását is elhatározták. A mauzóleumra kitűzött pályázat kiírói felhívják a figyelmet a szobrászat és építészet összehangolására, ill. példaként a londoni Albert Memorial építményét ajánlják. Stróbl Alajos és Gerster Kálmán terve — magától értetődően — nem tud elszakadni a szabadságharc emlékmű tervében megfogalmazott gondolatoktól. Az építményen rabláncra vert oroszlán jelképezi a leigázott nemzetet, jelen van a megszabadító Géniusz, a gyászba borult Hungária, lábánál az őt őrző párducokkal. Kossuth szarkofágja mozaikdíszes, színes