Szatmári Gizella (szerk.): Strobl Alajos (1856-1926) szobrászművész emlékkiállítása (Szeged, 2006)

üvegablakos terem közepén á 11; Zöld ónixból készült, négy sarkán a nagyszentmiklósi arany lelet egyik darabja /ivóedény/, másolatban; a szarkofág lábánál pedig töviskoszorú, bronzból. Ez utóbbi ame llett, h ogy a szenvedés általános szimbóluma, Krisztusra utalva Kossuthot kultikus magasságba emeli. A külső oldalfalakra Stróbl domborműveket tervez, amelyek a szabadságharc egyes jeleneteit /!/ ábrázolják. A '48-as lovastábornok mellett a Halál muzsikál /kezében két csonttal/, láthatóak itt zászlót tartó szuronyos bonvédek, a másik o ldal on a sajtó felszabadításának jelenetei, végül újra egy Géniusz, aki ezúttal a jobbágyság láncait vágja szét kardjával. (A domborművek ugyan elkészültek, de a helyükre nem kerültek.) A belső térkialakítás és díszítés mértéktartó; a tervezett külsőnél, ahol az építészet és szobrászat lehetőségeinek és eszközeinek összehangolása nem valósult meg, jóval harmonikusabb. Kossuth Lajos mauzóleuma, 1Q02-1Q04 (Bp. Kerepesi temető) Előkerül a Stroblnak olyan kedves Pantbeon-gondolat is: árkádos sírboltokat emelnének a mauzóleum körül, Kossuth „segítőtársainak" nyughelyéül, ide kerülnének a kissé hevenyészett elgondolás szerint néhányan az aradi tizenhármak közül, aztán Klapka, Türr, a lengyel Woronieczki, Táncsics, Jókai, de ez csak terv marad. A Kossuth-szobor pályázatának meghirdetésére 1903-ban kerül sor. Stróbl ezen azonban a szoborbizottság előadójaként vesz részt, nem pályázik. Horvai János emlékművét 1925-ben állítják fel a Parlament előtt, maj d 1952-ben a Kisfaludi Stróbl Zsigmond — Kocsis András — Un gváry Lajos szerzőhármas alkotására cserélik.