Szatmári Gizella (szerk.): Strobl Alajos (1856-1926) szobrászművész emlékkiállítása (Szeged, 2006)

A Iíalászb ástya megépítése ellen szót eme 1. "A Schulek-fél e oszlopos folyosó helyett egy i gen sokkal olcsóbb, egészen alacsony, de stílszerű kőkorláttal kell megoldani a bástya számításba vett vona lát, bogy a szobor is érvényesüljön, a templom se legyen eltakarva, s a közönség is élvezhesse a páratlan szép kilátást." A szoborállítás reprezentációs feladat volt. Az 1896-os VIII. ún. millenniumi törvényben szerepel a szükséges összeg állami költségvetésből történő biztosítása, ezért a hivatalos döntés a különálló lovas szobrot preferálta. Nagy sajtóvisszhangot kapott a vita: mi legyen a király kezében: lándzsa és /vagy/ kereszt? Apostoli király-e az ábrázolt és /vagy/ szuverén nemzeti ura lkodó? A felállított műnek — melyen a király ugyan jobbjában lándzsát tart, de baljával a keresztet emeli — így leginkább politikai jelentőséget tulajdonított a közvélemény, sőt sokan úgy vélték, bármennyi művészi erőfeszítést is követelt a szobor megfogalmazása, előtanulmányokat és történelmi kutatásokat, az Anyánk portrészobra feltétl énül túlszárnyalja ezt. Bár olykor nézeteik egyben-másban eltértek, St robl nem mulasztotta el az alkalmat, és 1904ben megmintázta a Szent István szobor építészét, tanártársát, Schulek Frigyes

t. Közös munkájuk során érdekes elgondolásuk lát napvilágot: a Mátyás templom előtti Szentháromság-szobrot lebontanák, helyébe a Ma gyarok Nagyasszonyának kő be foglalt em lékét állítanák. A négyoszlopos baldachin alatt elhelyezett mű szabadtéri istentiszteletek, körmenetek oltáraként szolgálhatna. Mint ismeretes, a XVIII. század elején állított szobormű a helyén maradt... Strohlnak egyébként még két, Szent István

t ábrázoló szobráró ltud a művészettörténet. Az egyik a Bazilika főoltárát díszíti /egyidős a lovas szoborral/, ezt sokan ismerik. Az itáliai reneszánsz stílusban épített templombelsőhöz kíván alkalmazkodni, Verrocchio Krisztusát juttatja eszünkbe, annak érzelemgazdagsága nélkül. Ez itt a szent király, korona helyett glóriával, kezében hatalmi jelvényei, a kettős kereszt és az országalma. Kevésbé és csak reprodukcióban ismeretes az az ideálportré, amely a budai Vár Hauszmann Alajos nevébez fűződő átalakítás-bővítés alkalmával kiala kított ún. Szent István teremben kapott ne lyet: a Zsolnay-majolikából készült kandalló koronapárkányára állították. A terem teljes berendezésével szerepelt az 1900-as párizsi világkiállításon, a portré sorsáról azonban többet nem tudunk. PÁLYÁZATOK A 19. század második fele a pályázatok korszaka volt. Ahogy az ország helyzete 1867, a kiegyezés után konszolidálódott, igény támadt a közterületek díszítésére, a nagy elődök emlékének szoborműben történő megörökítésére. A társadalom valamennyi rétege mozgósítható lett az anyagi terbekben való részvállalásban. 11