Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Október 28. vasárnap

A következő napon cseng a telefon. Felveszem, és a jászberényi tüzérezred jelentkezett be - keresték a katonákat. Azok még itthon aludtak, még ki sem pihenték a többnapos gyaloglást. így hát azt mondtam a telefonba, hogy még nem érkeztek meg. Ha megjönnek, akkor vissza lesznek irányítva. Értesítettem a katonákat az esetről, és rájuk bíztam a döntést. A folyosón mindig volt, vagy voltak olyan emberek, akik ránk vigyáztak! Behallatszottak a beszédek. Volt eset, amikor már ott eligazítást kapott valaki, pl. hogy nem kell engedély a disznóvágáshoz. Volt, aki csak azért jött be a faluba a távoli tanyáról, településről, hogy lásson bennünket - lássa a csodát —, megváltozott az, amit eddig a rendszer „örök és megbonthatatlannak" hirdetett! Örömükben elérzékenyültek, idős parasztemberek könnyeztek! Biztattak, s kérdezgették, miben tudnának segíteni nekünk. Akik Hódmezővásárhelyen, vagy Szegeden dolgoztak, munka után bejöttek hozzánk és hozták a híreket, az üzeneteket. Tartsatok ki! Vigyázzatok, mert a kommunisták szervezkednek! Vissza akarják venni a hatalmukat, a hivatalukat! Ilyen volt többek között if). Csernus Sándor, Süli Károly és még többen. Ismét az Ujszegedi Kendergyár Az elnök szólt nekem, hogy szükség lehet a munkakönyvemre. Az még jelenleg a kendergyárban van, mondtam neki. Egyébként már lejárt a munkaszerződésem is. Felkerestem hát az irodát a telepen, ahol ez elintézést nyert. — Jó napot! — köszöntöttem az ott lévő telepvezető, József „elvtársat". Mellőztem a „Szabadság!" köszönési módot, amit eddig általában használtunk. — Jó napot! — erőltette ki magából a választ. Nagy baja lehet ennek az embernek - gondoltam, mert ez bizony minden ízében reszketett. — A munkakönyvemért jöttem, mivel a szerződésem lejárt! — adtam tudtára jövetelem célját. Megérthette, mert a golyóstolláért nyúlt, ami ott feküdt előtte az asztalon. Az első próbálkozásra nem sikerült felvennie, s az kiesett a reszkető kezéből. Ezt látván biztattam, hogy ne féljen, csak nyugodtan, s adja ki a munkakönyvemet. A mellette lévő irodában, ahol az ajtó nyitva volt, dolgoztak az adminisztrátornők. Odanéztem, mert kuncogást, halk nevetést hallottam. 59