Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Október 28. vasárnap

Hát csak élvezték az esetet, amit most ez a József „elvtárs" produkál. Most vettem észre, hogy algyői leány is van közöttük. Biztatóan néztek rám, de nem mutattam semmiféle ráutaló magatartást, hogy haragudnék rá. Az a bizonyos „kazal berakási" dolog juthatott az eszébe, ami miatt ránk hozta a hatóságot a nyáron. Megkaptam a munkakönyvemet, és békésen távoztam. O még akkor is reszketett félelmében. Előrelátás, gondoskodás A beérkező hírek és a rádión keresztül hozzánk eljutott információk szerint a helyzetünk nehezebbé fog válni! - állapítottuk meg. Ezért a falu ellátásáról, már időben, hosszabb távra gondoskodnunk kell! Azt hallottuk, ugyanis, hogy a Tiszántúl elszakad! Jelenleg kenyérgabona állt rendelkezésünkre. Ez a Tiszántúlon, a hídhoz közel, egy gyűjtőraktárban van. Ezt az épületet itt „Nostrának" hívták. Innen kellett áthordani búzát a vasútállomás raktárába. így szólt a határozat! Ezt nekem kellett megoldani! Ez stratégiai szempontból azért volt fontos, hogy az alapvető élelmiszernek való a község területén legyen elérhető közelségben! Feltételeztünk egy olyan helyzetet, amikor is a Tisza-hídon nem lehet átmenni. Két lovas fogat jelentkezett a feladat végrehajtására. Az egyik lapos ún. „stráf kocsi" - Süli István (Kancsikás) fogata. A másik az „lőcsös kocsi" volt. A gazdája nevére már nem emlékszem. A zsákolok, akik nemcsak hordtuk, hanem fel is szedtük az ömlesztett búzát, öten voltunk: Kecskeméti Mihály Belovai László Vidács László Molnár János és If). Csernus Sándor. Két napig tartott ez az akció. Szépen haladtunk, de az én megítélésem szerint mégsem volt sikeres. Talán az idő rövidsége miatt. Vagy úgy gondolhatták, hogy nem sok értelme van. Nekünk azonban előre kellett gondoskodnunk! 60