Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Október 28. vasárnap

Először is benzint kell szerezni valahonnan. Akkoriban ez nem volt könnyű feladat. Kitalálták, hogy a repülőtéren kell lennie üzemanyagnak. Sikerült is a gondnoktól kapni két-három litert mindegyik motorba. így felvértezve, s a sok embertől biztatva - akik a községháza előtt voltak és vártak vissza bennünket a fegyverekkel - elindultunk. Én ültem If). Csernus Sándor mögött, Jóska, az elnök pedig Süli Károly motorjának a hátsó ülésén. Már Jóska előzőleg eligazított bennünket, hogy nem az országúton megyünk be a városba, hanem a Tisza töltésén (védőgátján). Az országút veszélyes lehet. Úgy is lett, fel a töltésre és irány Szeged! Mi mentünk elől, s a megbeszélt távolságtartással követett a másik motor. A töltés fel volt ázva. Itt csak gyalogosok és biciklik közlekedhettek, mert le volt zárva sorompóval az út. A kijárt, keskeny úton futott a motor. Valamiért Sándor egyre idegesebb lett. Azt mondja nekem, nézz hátra, hogy jönnek-e és milyen messze vannak? Mondtam neki az információt, hogy tartjuk a megbeszélt távolságot. O egyre gyorsabban ment, már én is gyorsnak találtam ezt ezen az úton, pedig nem vagyok félős természetű. Egyszer csak megbicsaklott a motor kormánya és én a Sándor feje fölött előre repültem. Pár méter után a földre estem. Az egyik térdem és a könyököm ért le először, belenyomódva a töltés agyagos talajába. Ekkor már odaért a másik motor is. Felkeltem a földről, a motort is talpra állította Sándor és beindította. Nekik nem lett semmi bajuk. Megvizsgáltuk a térdemet és úgy döntöttünk, hogy vissza kell mennünk. Szobonya doktor nézzen meg és lássa el a sérülésemet. Ez a baleset a repülőtér után pár kilométerre történt. Visszamentünk és megkaptam a szükséges orvosi ellátást. A csapat újra elindult, de most már szerencsésen beértünk a városba. A fegyverraktár A Tolbuhin sugárúton volt, könnyen odataláltunk. Bejelentkeztünk, megmutattuk megbízó igazolványunkat. Ott egy hozzá értő fegyvermester dolgozott. Ellenőrizte a kiválasztott, illetve a kiadott fegyverek működését. Mi már elég későn érkeztünk, mondta, mert már nem sok a választék. Bevezetett bennünket a helyiségekbe, ahol még tetemes hadianyag volt 49