Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Október 28. vasárnap

található. A földön annyi robbanószerkezet feküdt, hogy alig tudtunk köztük ellépdelni. Ezek harckocsik ellen valók, ezek meg taposóaknák - sorolta őket. Melyikből viszünk, kérdezte tőlünk. IVE kézi fegyvereket szeretnénk, mondtuk. Egy másik helyiségbe mentünk, ahol hadi puskák voltak. Itt már többen is válogatták, nézegették ezeket. Marokfegyvert is kértünk, de ez már elfogyott. Meglepődve láttam, hogy egy olyan ember is van itt, akit sokat láttam a Mars-téri piacon. O egy koldus volt. Régi lekopott magyar katonaruhában járkált a kocsik között, ott kapott egy-egy gyümölcsöt a megmaradt áruból. Az ócskapiacon is ott nézelődött mindig, mint ahogyan én is. Mindenki tudott róla, de senki nem figyelt rá - talán így lehetne jellemezni az ő helyzetét. Most itt van velünk együtt a fegyverraktárban. Ahogy megfog és megvizsgál egy puskát, azonnal látni, hogy hozzáértő ember. Amit nem talál megfelelőnek, azt le is teszi külön. Mi azokból hozunk, amit ő jónak ítél. Közben mi is megnézzük, kipróbáljuk a závárzatot, belenézünk a csőbe stb. Ez az ember már nem koldus! — állapítottam meg. A tartása, a határozott mozdulatai egy egészen más valakit mutatnak vagy takarnak. Megragadta a figyelmemet. Otthon elmondtam Apámnak ezt az esetet, hogy mit láttam Szegeden. Kivel találkoztam és hol. O érdeklődéssel hallgatta, hiszen már a kommün után is ismerte ezt a koldust. — Kint lakott a tanyavilágban. — mondta. - Fiam, ha ez így volt, ahogy elmondod, akkor ez nem volt más, mint Francia Kis Mihály! A politikai irodalomból tudtam ennek az embernek a múltját. A későbbi elfogásáról és kivégzéséről az újságok is hírt adtak. Na, de térjünk vissza a fegyverraktárba. Kiválasztottunk tíz darab 7,62-es mintájú ismétlő rendszerű puskát, illetve karabélyt. Most egyelőre többet a kezünkbe elvinni nem tudtunk. Ezeket szabályosan felvételeztük. Ez jellemezte Jóskát, az elnököt. O igen katonás ember volt. Megkövetelte a rendet minden munkájában. így tette ezt akkor is, amikor „Levente-oktató" volt. Egyébként az igazságosság kísérte minden cselekedetét. Megbeszéltük, hogy biztonsági okból nem azon az úton megyünk vissza, amelyiken jöttünk. így aztán most az országúton haladtunk. A fegyverek az ölemben, keresztben feküdtek. Úgyszintén Jóskánál is. Volt olyan is amelyik, le volt konzerválva zsírral. 50