Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Október 28. vasárnap

Egymáshoz való viszonyunk a forradalom alatt Ami engem is meglepett, az volt, ahogyan egymást megszólították az emberek. Ez akkor a legtermészetesebb volt: a „tegezés". Az emberek ezt szívből, szeretetből tették. Ez a teljes összetartozás érzését fejezte ki. A fiatal-idős, a diák-tanár és a nő-férfi megszólításoknál a teljes tisztelet és megbecsülés érződött. Teljesen nyitottak voltunk egymás iránt. Legalábbis én így éreztem akkor. Azonban, mint későbbi időkben kiderült, nem mindenki így érzett, gondolkodott és cselekedett! A kutatásaim közben, a levéltári anyagokból ez egyértelművé vált. Rólunk, működésünkről elég pontos adatokat gyűjtöttek, s ezt az MSZMP szervezetének adták át. Ez a személy, illetve személyek köztünk, vagy közelünkben voltak. Én úgy érzem, hogy ez az információ-áramlás még a közelmúltban is működött, ha nem is ugyanazzal a személlyel. A látogató Ide hozzánk most kopogtatás nélkül lehetett bejönni. Jöttek is folyamatosan! De most, kopogtatást hallok. — Tessék! Szabad! — kiáltom. Parasztember lép be, leveszi a kalapját, s megáll. — Jó napot! - köszön illendően. Mindjárt megismerem — ez a hajdan volt gazdám. — Tessék beljebb jönni! - mondom neki. Előadja, hogy vágási engedélyt szeretne kérni, mert már vágásra érett a hízó. — Nem kell már engedély erre, szabadon le lehet vágni. — mondom neki. A beszolgáltatás is fel van függesztve, illetve megszüntetve. De ő csak mégis azt szeretne kapni, mondogatja egyre. — írjál neki egyet, ha már ennyire ragaszkodik hozzá. — szólt az elnök. Megírta s eltette a zsebébe. Távozása előtt még megkérdezte: — Oszt Janó Fiam, haragszol-e rám, amiért néha kikaptál? — Nem haragszom én, Imre bácsi, dehogy is haragszom. — mondtam neki mosolyogva. Lehet, hogy- csak ezért jött, nem is a vágási engedélyért! Hiszen mi ezt már feloldottuk, és ki is hirdettük. 42