Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Október 28. vasárnap

Azért jött, hogy megnézze valóban igaz-e, hogy én vagyok a forradalom egyik vezetője, a község egyik irányítója. Az egykori pásztorgyerek, az ő kiscselédje. Az is lehet, hogy bűntudatot érzett? Megnyugodva ment el. A lovak Egy másik esetben megállítottak az utcán: — Jani, - szólt hozzám egy parasztember — én a T.SZ.CS.-ben vagyok, és ott van az én két lovam is. Nincs elég takarmány a számukra — éheznek szegények. Haza szeretném hozni őket, lehet-e? Azt mondtam neki, ha úgy van, ahogy mondja, akkor hozza haza őket, de ha a viszonyok rendeződnek, mindennel el kell számolni. Megértette és hazahozta a lovait. A föld szeretete Egy fiatal parasztember szólított meg, láttam rajta, hogy nagyon fontos dolgot szeretne mondani, vagy kérni. Röviden köszön, s már mondja is: - Van nekem két hold földem, vagyis volt, mert hogy elvették, s magyarázza, melyik határban fekszik. Mindig eljártam, s megnéztem. - most a könnyeivel küszködik, és folytatja. — Evek óta nincs megmunkálva, csak a gaz terem rajta. Szeretném visszakapni, s megmunkálni, termelni rajta, hiszen olyan jó föld az. Mondja-mondja szenvedélyesen, hogy miből mennyit adott az a föld, amikor még ő munkálta. - Hátha ez valóban így van, akkor menj, s műveld meg azt a földet! — mondtam neki. Ez az ember most nagyon boldog volt. Azt gondoltam, akármi is legyen a jövőre nézve, ez nem lehet bűn, hogy a parasztember dolgozni, termelni akar, s ehhez én, hogy úgy mondjam hatalmi szóval hozzásegítettem. 43