Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Szeged, 1956

Hog\* erre rácáfoljak, megmutattam neki az igazolványomat. Abban azt olvashatta: Molnár János, repülőgép-szerelő. Visszaadta, s továbbhaladt az egységével, és változadanul csőcseléknek nevezett bennünket. A kiskatonák, ahogy jöttek, később úgy el is mentek. Nem kísértem figyelemmel az útjukat. A Kender és Lenfonó Gyár Befordultunk az utcába, s megálltunk a porta előtt. Néhányan odamentünk, de a kapu továbbra is zárva volt. Mivel be lehetett látni, a portásnak integettek és kiabáltak, hogy nyissa ki! Az viszont nem jött közelebb, s így nem is nyitotta ki a kaput. A honvédségi jármű Távolabb a kaputól egy zárt dobozos teherautó állt keresztben az utcán. Zöld színű, mint általában akkor minden közhasznú teherjármű. A tetején valamilyen szerkezetek voltak elhelyezve. Mint később kiderült, ezek reflektorok voltak. Én talán híradós kocsinak néztem. Senki sem tulajdonított neki jelentőséget. Nem tettek rá megjegyzéseket, észrevételeket, hogy ez esetleg ellenünk van itt! Az ismeretien ember A tüntetők folyamatosan érkeznek. Hangos jelszavakat kiabálva besűrűsödött a tömeg a porta közelében és azon túl is. Ott álltunk mi is, amikor azt láttam, hogy a teherjármű irányából egy férfi közeledik. Polgári ruha, kezében aktatáska, s gyors léptekkel a kapuhoz meg}*. Vag}* csengetett, vagy csak beintett — azt nem láttam. A portás odajött, s beengedte. A kaput azonban gyorsan bezárta utána. Közelebb mentünk, hogy lássuk, mi is történik. Ez az ember éppen telefonált a portásfülkéből. A kagylót leteszi, és a portás kiengedi az utcára. A kaput azonban gyorsan újra bezárja. Az sietősen távozik a körút felé. 21