Marosvásári Attila: Ahol a forradalom lángja föllobbant. 1956 Szegeden (Szeged, 2006)
A forradalom győzelmének és az új hatalom kiépítésének napjai (október 27. - október 30,)
A FORRADALOM GYŐZELMÉNEK ÉG AZ ÚJ HATALOM KIÉPÍTÉSÉ(október 27. - október 30.) Október 27-én már mindenki érzékelhette, hogy az állami- és pártapparátusban bekövetkező bomlási folyamat visszafordíthatatlanná vált. Noha a Katonai Közigazgatási Parancsnokság még formálisan működött, a helyi hatalom egyre inkább az ekkora már sorozatban megalakuló üzemi munkástanácsok delegáltjai által választott 12 tagú Ideiglenes Városi Munkástanács kezébe került át, melynek élére dr. Perbíró Józsefet, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karának dékán-helyettesét választották meg. Noha a városi munkástanácsban túlnyomó többségben voltak a forradalom képviselői, Tombácz Imre, a városi tanács VB-elnökhelyettese személyében képviselethez jutottak a kommunisták is. Az ő feladata ekkor a forradalmi szerv és a pártállam szervezetei közötti közvetítés volt, mely biztosítékot jelenthetett arra, hogy további atrocitás ne történhessen a városban. A hatalomátváltást a Minisztertanács október 28-i határozata erősítette meg, amely többek között utasítást adott a régi hatalom legerősebb fegyveres bázisa, az ÁVH fölosztására. Ugyanezen a napon került sor a kiskunmajsai lövészek eltávolítására. Ennek is köszönhetően Szegeden ezt követően számottevő rendbontásra, összetűzésre már nem került sor. Nagymértékben hozzájárult a közrend megőrzéséhez az október 29-én Palotás József hűtőházi dolgozó parancsnokságával fölállított, majd október 31-től Lazur Barna főhadnagy és Kendi József alparancsnok által vezetett nemzetőrség tevékenysége is. A dr. Perbíró József elnök, valamint Joszt István és Királyházi Sándor kendergyári művezetők, mint elnökhelyettesek által vezetett Városi Néptanács (október 29-én határoztak a Városi Munkástanács új elnevezéséről) komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy stabilizálja a helyzetet, és megteremtse a közellátás föltételeit. Ezt támogatta a Városi Sztrájkbizottság is - mely a Városi Néptanács kormányhoz intézett memorandumának nyomatékosítása érdekében szerveződött — azzal, hogy biztosította a közszolgáltatást nyújtó üzemek és intézmények működését. A Városi Néptanács október 29-ei létrejötte gyakorlatilag a forradalom győzelmét jelentette Szegeden. A memorandum, amelyet még ezen a napon a kormányhoz küldöttség útján eljuttattak, jól mutatta a fölkelők célkitűzéseit. A dokumentum hitet tett a „szociális demokrácia" mellett, majd 13 pontban összegezte a szegedi munkástanácsok politikai és gazdasági követeléseit, így többek között a szovjet csapatok kivonását, a független szakszervezetek és a sztrájkjog elismerését, a többpártrendszeren alapuló titkos választásokat, a kötelező beszolgáltatás eltörlését, a Varsói Szerződésből való kilépést, valamint a politikai bűncselekményekben hozott ítéletek fölülvizsgálatát. Október 30-tól — az esetleges atrocitásokat megelőzendő — megkezdődött a pártállam október 28-án fölszámolt erőszakszervezete, az ÁVH tagjainak, valamint az állampárt egyes, a tömegindulattól veszélyeztetett vezetőinek közbiztonsági őrizetbe vétele. A volt ávósokat és pártfunkcionáriusokat a Csillag-börtönben gyűjtötték össze. A letartóztatásokban fontos szerepet játszott a nemzetőrség különítménye, az ún. Egyetemi tizenhármak csoportja.
