Marosvásári Attila: Ahol a forradalom lángja föllobbant. 1956 Szegeden (Szeged, 2006)
A nagy tömegmegmozdulások napjai (október 23. - október 26.)
A NAGY TÖMEGMEGMDZDULÁGOK (október 23. - október 26.) A legjelentősebb tömegdemonstrációkra a forradalom első napjaiban került sor Szegeden. Október 23-án kora estétől a budapesti események hatására éjszakába nyúló tüntetés volt a belvárosban, melyhez csatlakoztak az éjszakai műszakot leadó üzemi munkások is. A korábbi egyetemi gyűlésekhez képest ekkor már elsődlegesen politikai követelések fogalmazódtak meg. Másnap hajnalban több száz járműből álló szovjet harckocsioszlop dübörgött keresztül a városon Románia felől Budapest irányába, összeütközésekre azonban nem került sor. Ennek ellenére a szovjet beavatkozás tovább szította a forradalom tüzét: e nap délutánján az előző napinál már jóval radikálisabb csoportok jelentek meg Szeged közterein. A helyi államhatalom elbizonytalanodott ugyan a történtek hatására, de a pesti események ellenforradalommá minősítése, illetve az egyértelmű helyzetértékelés hiánya újból aktivizálta a helyi pártapparátust és a karhatalmat. A nap folyamán megkezdődött a pártfunkcionáriusok fölfegyverzése, akik a pártbizottságok védelmére készültek, a kiemelten fontos objektumok (posta, vasútállomás, nyomda, kenyérgyár stb.) őrzésére fegyveres őrséget rendeltek ki, és kihirdették a statáriumot. A karhatalmi szervek - az egyetemi vezetők többszöri tiltakozása ellenére - napközben több helyütt brutális erőszakkal, nem egy helyen figyelmeztető lövésekkel és „vízágyúval” oszlatták föl a kijárási és gyülekezési tilalom ellenére csoportosulókat. Számos atrocitásra és letartóztatásra is sor került. Mivel a demonstrációk az erőszak ellenére sem ritkultak, a mind tarthatatlanabbá váló helyzet miatt október 25-én az MDP helyi vezetői a katonai közigazgatás bevezetéséről döntöttek, bár ekkor már érezhető volt, hogy inkább sodródtak az eseményekkel, sem mint hogy ellenőrzésük alatt tudták volna tartani azokat. A forradalom ügye mellett kiálló tömeg a karhatalom brutális föllépése ellenére sem hátrált meg. Jól mutatta ezt a 25-i délutáni nagygyűlés a Klauzál téri Kossuth-szobornál, illetve a pártállami jelképek eltávolítása a középületek homlokzatáról. Ezen az estén mintegy 15 ezer ember tüntetett az MDP városi székháza előtt. A karhatalom és a pártapparátus Katonai Közigazgatási Parancsnokságával szemben ekkorra már körvonalazódott egy az új forradalmi szerv, az Ideiglenes Forradalmi Bizottság, illetve Forradalmi Néptanács megszervezésének gondolata, és megkezdődött a munkástanácsok szervezése is. A sztálinisták utolsó erődemonstrációjukat 26-án reggel hajtották végre: az előző nap ide vezényelt kiskunmajsai 31. számú lövészezred katonáival lezáratták a Széchenyi teret, hogy megakadályozzák a városháza elé szervezett tüntetést. A Takaréktár utca felől érkező tömeg azonban nem tett eleget a felszólításnak, a katonák ezért fegyvert használtak. A sortűznek 1 halálos áldozata (Schwartz Lajos 18 éves kendergyári munkás), 1 súlyos és 15 könnyebb sebesültje lett. A nap folyamán és az éjszaka több helyütt alkalmaztak erőszakot a tüntetőkkel szemben, de fegyverhasználatra ekkor már nem került sor.
