Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

RÉGÉSZET ÉS NÉPRAJZ - F. Lajkó Orsolya: Megjegyzések a hódmezővásárhelyi korai kerámia történetéhez

anyagban a funkció-meghatározás legtöbb esetben problémát jelent, így különösen az egyes alaptípusokon belüli altípusok és variánsok elkülönítése (pl. szilke - csupor - kisfazék) okoz gondot, valamint kizárólag régészeti módszerrel az edények helyi vagy korabeli elnevezése sem adatolható. A néprajzi kutatás Hódmezővásárhelyt az ország legnagyobb és legjelentősebb fazekasközpontjaként tartja számon. Kiss Lajos,

5 Domanovszky György

6 és Kresz Mária

7 munkássága révén a legrészletesebben feltárt központok egyike, azonban máig nem tisztázott a vásárhelyi mázas kerámia kialakulásának folyamata. A vásárhelyi tálasipar írott forrásokkal dokumentálható kezdete a 18. század elejéig nyúlik vissza, de a fazekascéh megalakulása 1847-re tehető.

8 A legkorábbi évszámos cserépedények megformálása és díszítésbeli technikái hosszabb fejlődésre utalnak, és már tapasztalt fazekastudásról tanúskodnak. Hódmezővásárhely elsősorban a paraszti reprezentációs edények forma- és díszítménybeli újításainak közvetítője, a paraszti igények kiszolgálója. A paraszti használatban népszerűvé váló, évszámmal is hitelesített edénytípusok többsége itt fordul elő először, sőt a központ egyes díszítötechnikai eljárások elterjesztésében is élen járt.

1

0 A korai vásárhelyi néprajzi kerámiát jellemző sgraffito-technikát, egyszínű zöld mázazást, valamint a sárga, zöld mázfoltokkal hangsúlyozott díszítőeljárást (1. és 2. kép) a néprajzi kutatás a déli. törökös díszítőhagyományok továbbéléseként határozza meg," de Kresz Mária kutatásai nyomán tudjuk, ho^y a korai anyagban felfedezhetők a régi ólommázas kerámiastílus hagyományai is. " Vásárhelyen a török hódoltság több jellegzetes díszítőtechnikája találkozott, melyek egy része a korai néprajzi kerámián is fellelhető.

1

3 A 19. századot megelőzően azonban rendkívül hiányosak a néprajzi adataink a vásárhelyi fazekasságról, ezért kapnak különös jelentőséget azok a kora újkori régészeti leletegyüttesek, mellek a város területén kerültek elő. A régészek két helyszínen, a Bocskai utcában

1 és a református Ótemplom átépítésekor hoztak felszínre nagyobb mennyiségű, kora újkori leletanyagot. Tanulmányomban, a korai néprajzi kerámia történetéhez kapcsolódóan az ótemplomi kerámiaanyag feldolgozásának tapasztalatait összegzem

1

5, és az elemzés 5 Kiss L. 1914, 1915, 1916, 1926, 1934, 1964. 6 Domanovszky Gy. 1942, 1968.48-51. 1981. 192-196. 7 Kresz M. 1954. 127-147, 1983,295-316, 1960. 297-377, 1965. 115-151, 1990.317-371, 1991.48-55. 8 Eperjessy G. 1967.226. 9Füvessy A. 1994. 119. 1

0 Füvessy A. 1993. b. 146-147. Nagy V. 1987. 11. " Domanovszky Gy. 1981. 11. 79. kép, Kresz M. 1983. 80-82. kép. 1990. 155. és 157. kép. 1954. XXIV. tábla 13. kép, Füvessy A. 1998. 157. 1

2 Kresz M. 1990 334, 1991.48. 1

3 Kresz M. 1991.a. 48-49. 1

4 Pölös A. 1994, 542-552, Gál É. 1985. 79-105. A Bocskai utcai feltárás eredménye, hogy felszínre került egy korabeli edényégető kemence, amely részben alátámasztja azt a feltételezést, hogy az edényanyag egy része helyben készülhetett. " Az Ótemplom területén régészeti feltárások 1989 és 1991 között folytak, B. Nagy Katalin vezetésével, akinek ezúton is köszönöm, hogy a leletanyag feldolgozásának jogát átengedte, és szakmai tanácsaival munkámat segítette. 76