Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

RÉGÉSZET ÉS NÉPRAJZ - F. Lajkó Orsolya: Megjegyzések a hódmezővásárhelyi korai kerámia történetéhez

csak annyiban részletező, amennyire azt a népi kerámia történeti vizsgálata megköveteli. A feldolgozás során egyrészt arra kerestem a választ, kimutatható-e bármilyen összefüggés a néprajzi kerámia és a kora újkori edénykultúra között, másrészt számolhatunk-e a vásárhelyi fazekascéh megjelenése előtt fazekassággal a városban, továbbá folyamatosnak tekinthetö-e a területen a fazekasmunka, vagy esetleg más központok együttes hatása határozta meg a kerámiakészítés hagyományait. Elengedhetetlen annak tisztázása is, hogy a megtalált kerámia mely része készült helyben, és melyek a kereskedelem útján idekerült fazekastermékek. Az ótemplomi leletanyag legnagyobb hányadát a templom építését (1713-1723) közvetlenül megelőző időszak emlékei képviselik. A kerámia anyag feldolgozását tárgycsoportokra lebontva végeztem.

1

6 Az egyes alaptípusok elhatárolása - a régészeti anyag sajátosságaiból adódóan - döntően formai jegyek alapján történt, míg az altípusok meghatározásánál elsősorban a méretbeli eltéréseket, valamint a díszítőtechnikai sajátosságokat vettem figyelembe. A néprajzi szakterminológia szerint a tálasedény oldalfala enyhe szögben ferdén, laposan áll, rendszerint a belső oldalukon, esetleg a perem külső szegélyén díszítettek.

1 Csoportosításuk a peremátmérők nagysága szerint történik, méretüktől függően funkciójuk is változik. 8 A régészeti leletanyagban a tálasedényekhez tartozó értékelhető töredékek altípusba sorolása, a néprajzi terminológiának megfelelően történt.

1

9 Valamennyi darab belső oldalán ólommázas, ónmázas töredék nem került elő. Formai alapon elkülöníthetők a talpas tálak, valamint az egyszínű mázas, illetve geometrikus-virágos ornamentikával díszített, gyakran függesztőfüles tálas termékek. Az ótemplomi tálasanyag legelterjedtebb és egyben legegyszerűbb díszítési technikája az egyszínű mázazás. A máz színe leggyakrabban sötétzöld, ritkábban előfordul a sárgásbarna vagy világossárga máz alkalmazása is, és csak két töredéken jelentkezett a vásárhelyi népi kerámiát jellemző sárga-zöld mázfoltos díszítés. Jelentős a világos alapszínű, írókás tálasedények (3. kép) előfordulási aránya. Csonka kúp formájúak, oldaluk egyenes, ritkábban sinces kiképzésű. Felfüggesztésüket akasztófülek kialakításával oldották meg, az anyagból hiányoznak a lyukasztott fenékszegü darabok. A fülek kialakítása eltérő volt, de megfigyelhető, hogy a sinces darabokra általában függőlegesen ragasztották fel az akasztófüleket. A fenékrész egyszerű, tagolatlan, néhány esetben profilált, a tükör a korongolás miatt enyhén kúpos. Díszítési technikájuk azonos: a festés alapszíne sárgásfehér, a motívumokat sötétbarna kontúrral írták meg, a kontúrok belsejét zöld és vörös színnel töltötték ki, és az edény felületét színtelen ólommázzal borították. A töredékesség miatt nehéz a minták kompozíciós rendjének re1

6 Az edénytípusok meghatározásakor egyrészt Igaz Mária és Kresz Mária által kidolgozott néprajzi szakterminológiát (Igaz M.- Kresz M. 1965.). másrészt a régészeti szakirodalomban közzétett típusbesorolásokat és edénynév-meghatározásokat vettem figyelembe. 1

7 Igaz M.-Kresz M. 1965.95. Csupor I. - Csuporné, 1998. 59-60. 1

9 Az ásatási anyag edénytípusainak egymáshoz viszonyított arányaiból levont következtetések csak tájékoztató jellegűek, lényegében a töredékek arányára vonatkoznak és nem alkalmasak általánosabb következtetések levonására, mivel nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy az előkerült alj-, oldal- és peremtöredékek eredetileg hány edényhez tartozhattak. 77