Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

RÉGÉSZET ÉS NÉPRAJZ - F. Lajkó Orsolya: Megjegyzések a hódmezővásárhelyi korai kerámia történetéhez

F. LAJKÓ ORSOLYA Megjegyzések a hódmezővásárhelyi korai néprajzi kerámia történetéhez A

néprajzi kerámia történeti fejlődése szempontjából köztudott a kora újkori edénymüvesség meghatározó szerepe. Különösen a hódoltság kori magyar anyag írókával festett, gazdagon díszített ólommázas kerámiájának készítési hagyományait, valamint a balkáni, ún. törökös díszítőelemek megjelenésének szerepét hangsúlyozza a kutatás.' Fontossága ellenére, a 17-18. század a magyar néprajzi kerámia legkevésbé tisztázott időszaka. Máig nem sikerült megnyugtató módon rekonstruálni a magyar ólommázas kerámia fejlődését, és elkülöníteni a 19. századi regionális stíluscsoportok és díszítőhagyományok történeti előzményeit. Lényegében az utóbbi néhány év szakmai eredményeitől eltekintve elmondható, hogy a 17-18. század kutatása kívül esett mind a néprajz-, mind a régészettudomány érdeklődési területén. Megfigyelhető tendencia, hogy a kutatás egyre nagyobb figyelemmel fordul a korszak fazekas-termékei felé, de még mindig kevés a 16-19. századi edényművességet történeti fejlődésében vizsgáló, a kora újkori edénykultúra és a népi kerámiaművesség közötti összefüggések feltárásával foglalkozó tanulmány.

2 A népi kerámia korai időszakának kérdéskörét a néprajzi szakirodalom döntően egy-egy fazekasközpont történetének feldolgozásához kapcsolódóan érinti, és ezek a tanulmányok jellemzően a már kiérlelt stílusjegyekkel rendelkező, 19. századi kerámia többnyire évszámmal keltezett, reprezentációs célt szolgáló edényeinek kutatásával foglalkoznak.

1 A korszak fazekastermékeinek kutatását - elsősorban módszertani okok miatt - a régészetnek kell felvállalnia, hiszen az írott forrásanyag, illetve a néprajzi gyűjteményekben őrzött kerámia jellegénél fogva képtelen választ adni bizonyos kérdésekre. Altalános elvként fogalmazható meg, hogy a néprajzi kerámiaformák és díszítmények, valamint a regionális stíluscsoportok és lokális díszítőhagyományok közvetlen előzményét a régészeti ásatások emlékanyagában kell keresnünk.

4 A feladat nem egyszerű, hiszen egy döntően töredékekből álló, az egyedi stílust többnyire nélkülöző, használati edénykultúrát kell összevetni, az egész edényekből álló, főként reprezentációs célt szolgáló, egyedi kerámiatermékekben bővelkedő néprajzi anyaggal. A néprajzi edényterminológia a típus - név funkció hármas szempontrendszerén alapszik. Ezzel szemben a régészeti lelet' Kresz M. 1961. 142, Holl I. 1963.a. 66. 2 Az újabb régészeti szakirodalomból Gál Éva (Gál É. 1985.), Pölös Andrea (Pölös A. 1994.), Lázár Sarolta (Lázár S. 1986.), Kovács Gyöngyi (Kovács Gy. 1991.), Pusztai Tamás (Pusztai T. 1999.), Vizi Márta (Vizi M. 2002.) és Tomka Gábor (Tomka G. 2002.) anyagközléseit említhetjük, míg a néprajzi feldolgozások sorában Vida Gabriella (Vida G. 1993, 1994, 1999.). P. Szalay Emőke (P. Szalay E. 1993.), Füvessy Anikó (Füvessy A. 1993a, 1993b, 1994) és Nagy Janka Teodóra (Nagy J.T. 1991. 1994.) munkái említésre méltók. 'Kresz M. 199 l.a. Csupor I. - Csuporné 1998. 126-143. Domanovszky Gy. 1981. 178-215. 4 Kresz M. 1961. 142. 75