Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY, TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Marjanucz László: Kis szegedi cégtörténet

királyi törvényszéki fogház őrmesterei irodájában megjelent, s ott a tulajdonos kiállította azt a meghatalmazást, melyben feleségét - mármint Molisevicsét - (szül. Grossman Olga, Mikszáth Kálmán u. 12.) bízta meg üzlete cégjegyezésével. Sőt Milosevics nőjét arra is följogosította, hogy ingatlan javai fölött rendesen intézkedjék. Csak találgathat az ember: a vállalkozási és személyes ügyek milyen bonyolult kapcsolatban álltak egymással. Pl. Wolf Lipótné (Kohn Anna) 1907-ben kérte, hogy a „Wolf Lipót" egyéni céget töröljék, helyette a „Wolf Lipót és társa,, cserép és téglagyári ipar közös folytatására alakult közkereseti társas céget jegyezzék be. A régi üzletbe ugyanis belépett Spiegel Lajos szegedi kerekedő. Az új cég egyforma jogú tulajdonosai ők ketten lettek. Ezentúl Spiegel Lajos mint gyárigazgató, Wolf Lipótné mint magánzónő vitték közösen az üzletet. Mi volt a háttere? Az iratokból kiderül, hogy a nő férje halála után, 1903-tól az ipart, mint egyedüli örökös özvegyi jogon folytatta. Néhai Wolf Lipót cserépégető üzeme a Cserepes sor 16 sz. alatt állt fenn, ugyanott, ahol Spiegel Lajos korábbi cége a „Szél András utódai téglaégető ipar" működött. Városi lakhelyük ugyan különbözött, mert Wolfék a Kelemen u. 4., Spiegelék a Jókai u. 10-ben laktak, de telephelyük azonos volt. A társulás alapja kettejük iparának összekötése, a közös vezetés és az ipar közös gyakorlása céljából. Ez látszólag pusztán jól kiszámított üzleti kapcsolat, de ezt jótékonyan befolyásolta a társak korábbi személyes kapcsolata. Szegednek világhírnevet szerzett a szalámi. Sertéskereskedők és hizlalók a szalámi készítését, mint üzletük mellékágát folytatták számtalan kistelepen. Ezek közül is kiemelkedett a Sztojkovits Sándor által 1875-ben a Felső-Tiszaparton felállított szalámi gyártelep. De márkanevet a szegedi szaláminak Pick Márton cseh származású terménykereskedő adott. 1869-ben kis terményüzlettel kezdte, majd kisüzemét paprikakereskedéssel és paprikaőrlő üzemmel gyarapította. Ez bővült tovább a húsfeldolgozó üzemmel, mely 1888-tól folyamatosan termel. Neki is köszönhető, hogy a húsfeldolgozás országosan ismert iparággá fejlődött. Sajátossága, hogy gyáripari szinten szerveződtek ismertebb egységei, melyek közül legéletképesebb a Pick-féle vállalkozás lett. Pedig a cégbírósági iratokból kiderül, hogy ezen a területen sok kezdeményezés született, jóllehet a tartós, eredményes működésben a Pick Szalámigyárat nem tudták megelőzni. Közülük a Forgiarini, Beermüller és Hild, Harris és Pucher, I^ábody és Stojkovits valamint Schwarz Emánuel féle szalámigyár létrejöttét említjük meg. Az 1880-as évek elejéig csak szalámikészítők voltak Szegeden, a nagybani gyártást Lábody Antal, Forgiarini János és Pick Márk vezették be. A család más tagjai is vállalkoztak Szegeden. Pick J. János pl. terménykereskedelemre irányuló cégbejegyzési kérelmét 1883-ban adta be. Lakhelye és első cége a Tisza Lajos körúton volt. Deutsch borkereskedő házában. Cégvezetőnek kezdetben Schlabitz Lajost akarta, de nem jött létre közöttük egyezség. Ezután családjából választott: üzleti meghatalmazottja Pick Dezső ügyvéd lett. A szegedi húsipari cégek működése gazdaságtörténetileg fontos: Szeged élelmiszer feldolgozó potenciáljának nagyságára utalnak, a húspiac városi virágzására. Forrásaink alapján ezt a virágzó piacot két okkal lehet magyarázni: Szegeden a sertéshízlalás és vágás önálló iparággá nőtte ki magát. A túlkínálatból előálló húsfelesleg vetette föl a hasznosítás kérdését, másrészt 1914-ig városunk számított az ország legfontosabb sertés kereskedelmi piacának. A gyáripari szintű termelést a fönt említett cé69