Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY, TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Marjanucz László: Kis szegedi cégtörténet
A második évben a lóvasút 300 000 utast és 70 000 tonna árút szállított. Kezdetben 20, majd 28 pár muraközi ló szolgáltatta a vonóerőt. Az üzemmódból következett hogy az egyik legfontosabb beosztás, a pályamester betöltője egyben főlovász is volt. Személy szerint Sas Lajos nyugalmazott rendőrkapitány. Közben létrejött a Központi Vaspálya Rt., mely 1907-ben megindította a villamos közlekedést Szegeden. A lovak 10 km/óra sebességével szemben a villamos 25 km/óra sebessége szinte száguldásnak tűnt. Löwinger Lipót cége jó hímevet vívott ki a ruházati ipar területén, bár idővel csődbe ment. 1877-ben alapította divatáru kereskedését. A bejegyzésre vonatkozó kérelemét Rosenberg Izidor ügyvéd által nyújtotta be, aki egyben mellékelte Löwinger Lipót nagykorúságát bizonyító anyakönyveket is. Amikor vállalkozása tönkre ment, neki is fel kellett fedni összes cselekvő és szenvedő vagyonát, hogy a jelzáloggal biztosított hitelezőket ki lehessen elégíteni. Az igényjogosultak között szerepelt a posta, a pénzügyi igazgatóság a Dunai Gőzhajó Társaság szegedi filiáléja. Mivel utóbbi osztrák cég volt, valószínűleg ezért kellett a csőd hirdetményt a Wiener Zeitungban is megjelentetni. Voltak különleges profilváltások. Fried Sámuel veszteséges rövidárú kereskedését 1884-ben cserélte föl a többet ígérő zálogintézet-iparra. Pillich Kálmán ügyvéd meghatalmazottja által töröltette régi cégét és jelentette be az újat azzal, hogy utóbbit is lakhelyén (Horváth Mihály u. 5.) kívánja űzni. Takarékosabb megoldást jelentett a lakhelyet telephely gyanánt használni, amely általánosan elterjedt üzleti gyakorlat volt. így a zálogház annak a vállalkozásnak üzleti helyiségét jelentette, amely kézizálog-kölcsönök adásával iparszerűen foglalkozott. Az engedélyezést tartalmazó végzés megállapította, hogy a kívánt 3000 Ft. biztosítékot a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnál betéti könyvecskében benyújtotta és a tanácsi letéttárban elhelyezte. A biztosíték-összeg nagyságáról annyit, hogy azzal az első virilisek között szerepelhetett volna 1884-ben. Ennek alapján győződött meg a hatóság a vállalkozó megbízhatóságáról, aki ellen semmilyen kifogást nem emelt és a zálogüzlet megalapítását engedélyezte. Nem egyszerű kereskedési üzletről volt szó, hanem pénzügyi tevékenységről, és azt szigorúbb feltételeknek vetették alá. Egyik ilyen volt, hogy az engedélyezett kamatlábnál magasabb kamatot nem számíthatott, az árveréseknél előírt rendeleteket betartja. Előbbi az uzsora megelőzését szolgálta, utóbbi más kárának üzletszerű kihasználását tiltotta. Kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezetére gyakran adtak kézi zálogot. Ha a visszaváltás nem történt meg időben a bíróság elrendelhette a hitelező kérésére az árverést, tehát az átvett tárgyat (kézi zálogot) nyilvánosan eladhatta az üzletbirtokos. Ennek viszont szigorú szabályai voltak, épp azért, hogy az értékesebb vagyontárgyakért kifizetett zálog érték és az árverési bevétel közötti irreálisan nagy különbségű jogtalan hasznot megelőzzék. Bokor János gazdasági működése arra példa, hogy a kisipari tevékenység miként alakult át üzleti vállalkozássá. Eredetileg lisztkereskedő volt, amit kisiparosként végzett. Azaz kiváltott iparának ő volt tulajdonosa, üzletvezetője és elömunkása, saját munkabér keresete ipari jövedelmének lényeges részét alkotta. De lisztkereskedése idővel meghaladta a kisipar körét, és 1895-ben cégének bírósági bejegyzését kérte az egyéni firmákba. Családi életének titokzatos összefüggéseire utal egy meghatalmazás. Milosevics Kanut hiteles kiadványban arról számolt be, hogy Bokor meghívására a 68
