Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY, TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Marjanucz László: Kis szegedi cégtörténet
Patzauer Miksa (Kölcsey u. 9) 1892-ben jelentette be, hogy Szegeden „likőr és rum gyár ipart" szándékozik űzni. A város híres üzemévé vált a cég. Alapítójának halála után egy ideig fia, Sándor vezette egyedül a firmát, majd 1903-ban átalakították közkereseti társasággá. Neve változatlanul „Patzauer Miksa" maradt, de tagjai özvegye, May Matild, fia Sándor és May Ferenc lettek. Vállalkozásuk tartalma vegyes, mert végeztek elárusító ipart és gyáripart. Azaz árulták is a szeszes italokat meg gyártották is azokat. Hivatalos elnevezésük így szólt: „Szeszes ital, likőr és rumgyárosok és kereskedők". Közülük a firma képviseletére és jegyzésére özv. Patzauer Miksáné egyedül, míg Patzauer Sándor és May Ferenc együttesen voltak jogosultak. Az özvegy azonban 1904-ben tagsági és cégvezetői jogosultságát töröltette, mert kilépett a cégből. Az utódok, Patzauer Sándor és May Ferenc tovább fejlesztették családi vállalkozásukat. 1921-ből való iparigazolványuk szerint Szegeden szesz, pálinka, mindennemű gyümölcspálinka, cognac, rum és mindennemű likőr nagybani elárusítására ipart űztek. Itt már nincs szó gyártásról, de a kereskedés is az iparűzés egy nemének számított. Egy másik iparigazolványt arról állítottak ki ugyancsak 1921-ben, hogy a Patzauer Miksa-cég „bor, sör gyümölcsbor és must nagybani elárusítási ipart" szándékozott vinni. Likőr és pálinkakereskedését kiterjesztette Hódmezővásárhelyre is, ahol a gr. Csáky Albin tér 10. sz. alatt rendezték be nagybani elárusító iparüzletüket. 1922-ben módosították a cégbejegyzést, a tulajdonosok kérték ugyanis a „borpárlatgyár" pótlólagos beírását az iparengedélyre. Az üzletük tehát a „cognac" nevet helyettesítő magyar elnevezést vett föl, melynek ugyancsak volt fióktelepe Vásárhelyen. Gyártási és elárusító iparukat 1922-ben hatósági engedélyen alapuló „kocsmároltatás" egészítette ki. Kocsmáros iparűzésének keretében megengedték hideg ételek közvetlen árusítását a fogyasztók részére. A Pollatsek-családnak több tagja is különböző vállalkozásokba fogott. Bár Pollatsek Mór kézmű árú-üzlete nem volt túl jelentős, s két éves fennállása után 1878ban már csődöt jelentett be. A csőd ítéletben minden ingó és ingatlan vagyonát zár alá vették. Hitelezői külön összejövetelen beszélték meg az igénykereseteket és rangsorolták azokat. Ilyenkor a bukottnak végzésben tették kötelezővé, hogy vagyonát „hit alatt felfedezze", azaz föltárja. Beszédes a folyamodók névsora is: Prosznitz Mihály fiai cég, a Pick és Ficktenstern-testvérek, Czínner és Hock az első osztrák leszámítoló társaság, Pollák Jenő, Popper és Fiai, mind-mind Szeged polgárságának ismert tagjai. Ennél jelentősebb volt Pollatsek Ede tevékenysége. Működése összefüggött a szegedi tömegközlekedés megindulásával. Bátyai Jenő kutatásaiból tudjuk, hogy 1854-ben vetődött föl először a gondolat az Indóház és a városközpont közötti közel 2 km-es távon közlekedő járgányról. Elsőnek Molnár Antal nyergesmester állított fel bérkocsi-vállalkozást, majd az 1832-ben Pesten létesített omnibusz mintájára, 1857ben itt is megindult a járat a Kukovetz és Habi cég vállalkozásában. Az 1879-es árvíz azonban elmosta az omnibuszt. Ezután Eduard Paget pályázatnyertesként létesített lóvasutat. A pályaépítést a rekonstrukciós építkezésekkel egy időben hajtották végre. 1884-ben Pollacsek Ede és érdektársai kaptak jogot az üzemeltetésre, három vonalon. Pollacsek Fülöp és Spitz Leonóra fia Hunfalván született, s eredetileg tisztviselő volt. Az érdekeltségébe tartozó járatok előírt közlekedési szabályok szerint közlekedtek, nem lehetett taxiként használni, azaz úton-útfélen leinteni felszállás, és leállítani leszállás végett. Hamarosan hozzáláttak három gőzüzemű géppel az árufuvarozáshoz is. 67
