Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY, TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Marjanucz László: Kis szegedi cégtörténet

iparjegy birtokában kezdheti el. Nemes cselekedetként értékelték, hogy ez alkalomból a tulajdonos 15 Ft. befizetésére kötelezte magát a városi szegényalap javára. Hozzá­tesszük: az ilyen kötelezettség vállalás nem volt ritka, szinte elvárták az új kérvénye­zőktől, és általában jótékonyan hatott a gyors ügyintézésre. Az iratokból azt is meg­tudjuk, hogy folyamodó 1841. január 25-én született, s római katolikus palánki (Oroszlán u. 16.) lakosként adta be kérvényét. Már apja, István is Szeged üvegkeres­kedő polgára volt. 1869. december 30-án bejegyzett kereskedőként meghatalmazást írt dr. Rosenberg Izidor szegedi hites ügyvédnek mindennemű politikai és jogi ügyek képviseletére. A jogi érdekképviselet világos, de mit jelentett a politikai? Mivel más cégbejegyzéseknél hasonló formulát nem találtunk, feltételezzük, hogy a fogalmat a közélet-közügy értelmében használták. A grémium kereskedésből (Ivánkovits Károly üveg és rövidárú kereskedő Szegeden) 1876-ban egyéni cég lett saját nevén, egy főte­leppel Szegeden és egy fiók üveg- és porcellán árukereskedési üzlettel Makón. A kapitalista korban cégnek azt a nevet tekintették, amely alatt a kereskedő üzletét foly­tatta, s amelyet aláírásul használt. Az üzletet egyedül vivő kereskedők cégül saját polgári nevüket voltak kötelesek használni, ahogy ezt Ivánkovits Károly is tette. 1890-ben újabb változás következett be a vállalat életében: az apa beterjesztette fia részére a tulajdonát képező kereskedelmi üzletvezetésre cégvezetői felhatalmazását, egyben kérte e minőség bejegyzését. Fia (ifj. Ivánkovits Károly) vele lakott, s akkor töltötte be 25. életévét. íratlan szabálynak tekinthető, hogy az „üzleti nagykorúság" a 25. életévben köszöntött be. Más firmák esetében is kimutatható, hogy az apák fiaikat 25 éves korukban szokták bevonni a cégvezetésbe, bizonyos tapasztalatok megszerzé­se után, de egyelőre csak partnerként az örökség önálló vezetésére képesítő további kézségek elsajátításáig. Példánkban az apa lényegében megengedte fiának, hogy az „Ivánkovits Károly üveg és porcelánkereskedő,, bejegyzett cégnév mellé „ifjabb Ivánkovits Károly,, cím alatt cégvezetői státusát bejegyeztesse. Mivel a cégbirtokosok ritkán voltak cégvezetők, a tulajdonlást az üzletviteltől el kellett különíteni. A firma továbbra is az apa tulajdonában maradt, de fiát feljogosította minden ügyletre kiterje­dő kereskedelmi üzlet folytatásával, kereskedő segédek fölvételére - elbocsátására, stb. A nemzedékváltás a cégirányításban jogilag is bekövetkezett 1897-ben, amikor Ivánkovits Károly töröltette fia egyéni cégre vonatkozó cégvezetői minőségét, ellen­ben a kereskedelmi társas cégek jegyzékébe regisztráltatta az „ Ivánkovits Károly és Fia „ közkeresetü társaságot. Ennek egyforma képviseleti joggal fölruházott beltagjai ketten voltak, hivatalosan is bejegyeztetve az anyagi és irányítási közösséget. Bárme­lyikük váltókat írhatott alá, okiratokat állíthatott ki. A Hodács-cégnél a generációs csere úgy zajlott le. hogy az alapító egyszerűen fiára, ifj. Hodács Jánosra ruházta a tulajdonosi jogokat 1917-ben. Mire föl az új, (Tá­bor u. 4 sz.) kocsigyáros és üzlettulajdonos ifj. Hodács, apját tette meg üzletvezetőjé­nek, vagyis teljesen megfordították a szerepeket. A cégbírósági irat ugyanakkor azt is közli, hogy az Árvaszék 1916-ban nagykorúsította ifj. Hodács Jánost. Mivel félárva volt, anyja nem élt már akkor, az üzlet átvételéhez szükséges jogi kellék volt a nagy­korúsítás. Ezentúl, az édesapa köthetett fia engedélyével üzleteket jogérvényesen: árukat vehetett, váltókat írhatott alá, kifizetéseket teljesíthetett, határidős szállításokat vállalhatott, és pereket indíthatott. 66

Next

/
Oldalképek
Tartalom