Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
TÁRGYAKÉS TÁRGYTÖRTÉNET - Szarvas Zsuzsa: Tárgyak és tárgyak
igyekezett számba venni, s nem annyira a teljességre törekedett, mint inkább néhány kiemelt tárgykategória sorsának, illetve változásának bemutatására. Alsópáhokon 2000-2004 között 19, a tárgyi kultúrára vonatkozó kérdőív készült." Hat olyan család van, ahol az 1980-as, illetőleg a 2000-es években is készült a tárgyi világot feltérképezni kívánó felmérés. Az alábbiakban ezekből szeretnék néhány elemet bemutatni, a településen zajló változások illusztrálásaként. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a minta önmagában nem tekinthető reprezentatívnak, a kutatás egyéb szálai és a település szinte egészére kiterjedő törekvései azonban talán igazolható hátteret és legitimitást adnak jelen elemzésemnek. A 6 család nagyjából három generációt képvisel, tagjaik az 1920-as, 1930-as, illetve az 1940-es években születtek, mindannyian Alsópáhokon. (Az 1980-as években végzett kutatás egyik szempontja volt, hogy csak olyan családokat vizsgált, amelyeknek legalább egyik tagja helyi születésű volt.) Mindannyian ugyanabban a házban laknak, mint húsz évvel ezelőtt. Ennek megfelelően a legkésőbb épült ház is kockaház. (Ez az 1960-as években épült - egy a telken álló tömésfalú hosszúház helyén -, és az 1990-es években építették be a tetőterét, hogy szobakiadásra alkalmassá tegyék. A hat közül egyébként - a falu egészére egyáltalán nem jellemző módon - ez az egyetlen, ahol vendéglátással is foglalkoznak.) Az adatközlők életkorának megfelelően, három hosszúházat és 2 kockaházat találunk a vizsgált családok lakhelyei között. Kivétel nélkül valamennyi épületen az 1970-es évek közepén végeztek jelentősebb átalakítást, ekkor vezették be a vizet, illetve alakítottak ki fürdőszobákat. Ezek a családok nem költöztek el (s egy kivételével igazán jelentős átalakítást sem hajtottak végre lakóházaikon), s ezáltal egyfajta állandóságot képviselnek Alsópáhok - egyébként erőteljes mozgásban lévő - lakosságának körében. Az ő esetükben a társadalmi, foglalkozási, illetve helyváltoztatási mobilitás elsősorban gyermekeik által valósult meg, akik saját háztartásuk alapításakor - egy kivétellel - elköltöztek a szülői házból. A vizsgált családok mindegyikénél egyébként a házasságkötéskor a férj költözött a feleség szüleihez, ami a településen az eddigi vizsgálatok tanúsága szerint tipikus formációnak számított. Ami a foglalkozási megoszlást illeti, a rendszerváltozás előtt a 6 család közül kettőben foglalkoztak intenzíven mezőgazdasággal, a többiben a családfő már akkoriban is valamiféle szakképesítéssel rendelkezett, s a mezőgazdaság csupán kiegészítő tevékenységként jelent meg a család életvitelében, illetve a jövedelem kiegészítésében. Koruknál fogva, hiszen mára mindannyian nyugdíjasok, a mezőgazdaság jövedelemkiegészítő szerepe többé-kevésbé mindenhol megmaradt. Társadalmi helyzetükben sem igazán következett be jelentős változás. A rendszerváltozást követő kárpótlás eltérő mértékben érintette ezeket a családokat, de az ebből származó egyszeri vagy rendszeresen jelentkező (például a kárpótlásként kapott földek bérbeadásából származó) bevételeiket többnyire gyermekeik boldogulására fordítják. Például ebből vásároltak nekik házhelyet, vagy más módon támogatják felnőtt, saját családot alapított " A kutatásnak ez a része az NKFP „Rendszerváltás Magyarországon" című projekt keretében zajlott, a kérdőíveket magam állítottam össze, a kérdezésben segítségemre voltak (azóta már végzett) egyetemi hallgatók: Berkes Katalin, Kemény Márton és Mészáros Csaba. Ezúton is köszönet munkájukért. 457
