Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁRGYAKÉS TÁRGYTÖRTÉNET - Szarvas Zsuzsa: Tárgyak és tárgyak

gyermekeiket. Ezzel is mintegy háttérbe szorítják saját igényeiket, korlátozzák lehetőségeiket, s gyermekeiken keresztül valósítják meg beteljesületlen vágyaikat. Jellemző, hogy a vizsgált hat esetben - egy kivétellel - egyetlen, a legidősebb generáció alkotja az együtt élő családot. A kivételt az a család jelenti, ahol a családfő halálának következtében az egyik gyerek családjával az özvegyen maradt édesanyjához költözött. Általánosságban is elmondható, hogy az 1980-as évek elejéhez képest, amikor még jelentős számban lehetett találni két-három generációs együtt élő családokat, mára egyértelműen és szinte kizárólagosan a nukleáris család lett az uralkodó családtípus. Az általunk vizsgált időszakra tehető tehát annak a folyamatnak a vége, amely a családi kapcsolatokban döntő változást jelentett, alapvetően megváltoztatva az egy családon belül élő generációk számát, s átalakítva ezzel a háztartásszervezés és családi gazdálkodás módját. Az önálló családot alapító fiatalok igyekeznek minél hamarabb, lehetőleg már a házasságkötés pillanatában külön költözni, saját, önálló háztartást alapítani, s ehhez a legtöbb esetben minden támogatást megkapnak szüleiktől. Amennyire állandóságot képviselnek ezek a családok abban a tekintetben, hogy - legalábbis az elmúlt húsz esztendő során - térben nem mozogtak, ugyanabban a házban laknak, s társadalmi helyzetükben sem következett be jelentős változás, a vizsgálat tanúsága szerint használati tárgyaikban, s ezzel életmódjukban már egyáltalán nem figyelhető meg ugyanez a mozdulatlanság. Talán megkockáztatható az a kijelentés, hogy ebben a generációban (ezekben a generációkban), amelynek életútja nagyobbrészt egy korábbi társadalmi berendezkedésben (berendezkedésekben) teljesedett ki (vagy legalábbis formálódott), a rendszerváltozást követő időszak nem jelentett gyökeres változást. Ez inkább az utánuk következő nemzedékeket érintette nagyobb mértékben. A tárgyi világ és az ahhoz fűződő viszony azonban jelentős módosuláson ment végbe ebben az időben, ami e generációik) életében is világosan kitapintható. A teljesség igénye nélkül, néhány példával szeretném alátámasztani megfigyeléseimet. Szembetűnő például a lakáshasználat hangsúlyainak eltolódása, bizonyos helyiségek funkciójának átrendeződése, új típusú helyiségek megjelenése, vagy legalábbis nevük megváltozása. Erre az időszakra tehető a „nappali" fogalmának megjelenése, amely a családi életben egyre inkább központi szerepet játszó televízió jelentőségének nyilvánvaló növekedésével elkülönített térré, s ezzel együtt fokozatosan a családi élet központi szerepű helyiségévé vált az elmúlt húsz esztendő során. A nappali funkcióját az egyik szoba tölti be, ahol a televízió a teret szervező központi tárgy. Ebben a generációban az elköltöző gyerekek által hátrahagyott szoba biztosította a nappali kialakításának lehetőségét, míg a fiatalabb generáció által újonnan épített házakba már eleve terveztek ilyen típusú közösségi helyiséget (sokszor az amerikai konyhával egybeépítve). Mindezzel együtt a tradicionális konyha szerepe látványosan csökkent, a család életében betöltött közösségi funkcióinak egy részét elveszítette, de továbbra is megmaradt a gazdasszony tevékenysége fő terepének és a legtöbb családi étkezés színterének. Ami általában az egyes lakó- és kiegészítő helyiségek funkcióját illeti, az a tendencia érzékelhető, hogy ezek teljes egészében kihasználtak, a család nagyságának megfelelően minden teret hasznosítanak. Ilyen értelemben tehát a „tiszta szoba funk458