Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Tóth Ferenc: A makói ember mentalitása
hogy látták a város szabadságlevelét. Tarnay Mihály szolgabíró vallomása állhat körül a valósághoz: az országos vásárról szóló privilégium levelet értelmezhették a latinul nem tudó polgárok szabadságlevélnek. Vajda István ny. városi főpénztárnok szerint: „a néphangulat olyan erős volt a per mellett, hogy az elöljárók nem tehettek egyebet, minthogy együtt úsztak az árral". 2 2 Az úrbéri pert 1859-ben a város nyerte meg. A kiegyezést követően a közéletet a Kossuth-i hagyományok szelleme hatotta át. A balközéphez tartozó Dobsa Lajost két ízben, 1869-ben és 1872-ben választották meg a város követének. Két ciklusban 48-as programmal Széli György (1827-1910) képviselte városunkat az Országgyűlésben. Március idusán mindig ő vezette föl árvalányhajas kalpagban és fokossal kezében a makói negyvennyolcasokat az ünnepségre. Ezt követően Justh Gyula (1850-1917), a függetlenségi és 48-s párt tagja, majd elnöke három évtizedig volt a város országgyűlési képviselője. Ady Endre Justh Gyulát „egy bomlott korszak bomlasztójának és hősének, a második Bocskainak", „az utolsó hídfőnek", „kevély, szabad magyarnak" nevezte. Még Milotay István, a Magyarság főszerkesztője is elragadtatással idézte a makói választások fölemelő hangulatát: „Milyen szép is volt ez, mikor Justh főkortesének. Zászlós Nagy Mihály uramnak vezetésével felvonultak a függetlenségi választók, mindnyájan kék vagy fekete ünneplőben, csizmában, kalapjuk mellett piros kortes tollal. Hét-nyolcszázan egy menetben. Micsoda impozáns erő volt ez! Hozták a régi függetlenségi politika jelszavait, a Kossuth evangélium gyújtó szólamait..." 2 3 Makó akkori szellemisége Féja Gézát is elragadtatással töltötte el: „Ez a város elevenen megőrizte a magyar történelmet. Ma is olyan, mintha Kossuth Lajost várná, a szabadságra esküdő Kossuth-nóta dallama zeng ki a makóiak szavaiból s ragyog a szemükből. Nem kell itten dobszó, demagógia s propaganda, csak lengesse meg a szél a szabadságnak bármilyen kicsiny, de tiszta zászlóját: seregek teremnek és menetelnek egy pillanat alatt. Mintha megtört volna itten a kasztokba merevedő magyar társadalom végzete: parasztok, polgárok és munkások élnek testvéri, politikai, szellemi közösségben. " Makó szellemi életét velejéig áthatotta a kossuthi függetlenségi eszme. Juhász Gyula szerint Makó az örök negyvennyolc, sőt negyvenkilenc városa. Összegzésképpen álljon itt Gaál Jenőnek a millennium időszakából származó jellemzése: „A makói rendkívül munkás, szorgalmas és takarékos nép. A magyar lelkületnek túlnyomólag erényeivel bír; ha követelnek tőle, dacos és goromba, de ha szépen kérik, áldozatra kész [...] A férfiak kitűnő munkások s ilyenekül lévén ismeretesek, messze vidékre elviszik őket. Nejeik és leányaik otthon, mint hagymakertészek művelik a veteményföldeket. Ezen kívül a makói magyar ember oly ritka üzleti szellemmel is bír, kertészeti terményeit gyakran nagyobb mennyiségben Angliába is elszállítja, itthon pedig kitűnő zöldségeit, melyekről nevezetes és aprójószágait élelmes módon tudja forgalomba hozni. A hatósági rendeletnek, ha az törvényes, engedelmeskedik, de az önkényt nem tűri." 2 4 2 2 Makói Friss Újság 1926. júl. 18. 2 3 Milotay I. 1944. 2 4 Gaál J. 1895.99. 412
