Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Tóth Ferenc: A makói ember mentalitása

Elöljárójában megállapította: „Hogy a makaiak régen szabad és fegyverrel szolgáló emberek voltak, annak emlékezete úgy fennmaradt firól fira a maradék fejében, hogy azt onnan ki se lehetne verni."

2

0 1608-ban Báthori Gábor fejedelem kiváltságlevélben a fejedelem figyelemmel és kedvezéssel volt a makóiak iránt, de az oltalomlevél semmi esetre sem privilégium-levél, amire oly szenvedélyesen vágyott az agyongyötört lakosság. A visszatelepülő makóiaknak egy óhaja volt, a királyi kamara fönnhatósága alá kerülni. Ez 1675. március 20-án valósult meg. Ettől kezdve a földesúri jogokat a királyi udvari kamara gyakorolta. Évi 100 tallér fizetség ellenében mentesültek a jobbágyszolgáltatásoktól, a kilencedtől és a robottól. Makó királyi mezőváros (oppidum regium) lett, lakói királyi szabadosok (libertini regii). A megkötött szerződés nem a jászkun vagy a hajdúkerületek által kiharcolt privilégiumi okmány, Makó tulajdonképpen contractuális mezőváros lett, a szerződést a számunkra legkedvezőbb féllel, a kincstárral kötötték meg. A város határához tartozó birtokot szabadon, megszorítás nélkül használták, a királyi haszonvételeket is tetszésük szerint kezelhették. III. Károly 1719. március 20-án úgy intézkedett, hogy a kincstár makói haszonvételeit adja át Nádasdy László püspöknek élete tartamára. A földesúri jogot a kamara továbbra is magának tartotta fönn. Mária Terézia 1741. december 30-án örökös joggal ajándékozta oda Makót Stanislavics Miklós püspöknek és a püspökségben az utódainak. Ezzel a város népessége jobbágyi sorba jutott. A jobbágyi sorba jutott makóiak ebbe az új jogi helyzetbe nem nyugodtak bele, és kilátástalan pereskedésbe kezdtek. A nagy úrbéri per Christovics Imre (1777-1798) püspök idején vette kezdetét, de ezt az első pert a város megnyerte. Kőszeghy László (1745-1828) püspök idején az uradalom semmisnek nyilvánította a Chistovich-féle szerződést, a földesúri szolgáltatásokat nem szerződés (kontraktus), hanem az úrbárium rendelkezése szerint kívánta, és majorsági birtokot követelt. Királyi biztos közreműködésével zárult le. Az uradalom részére majorsági területet szakítottak ki a lelei részen és Kopáncson. A szerződést a továbbiakban tizenöt évre kötötték, így a pereskedés újra és újra kiújult, sőt egyre kíméletlenebből folyt. A per megjárta az úriszéket és a megyei bíróságot, de a makói küldöttség Budára és Bécsbe is föltörekedett. Az uradalmi direktor az újonnan kinevezett püspöknek, Lonovics Józsefnek 1835. december 25-i levelében becsmérlően jellemezte a makóiakat: „balgatag nép, megátalkodottak".

2

1 A per 1836-ban a korábbiaknál is szenvedélyesebb hangvételű lett. A népgyűlések mindennaposok és mindig „lármásak" voltak. A lakosság érdekeit legelszántabban Kis Ferenc házas zsellér képviselte. „Mind huncut és akasztófára való - mondotta 1838. február 20-án -, ki az uraságnak robotot szolgál". A püspök karhatalom kivezénylését kérte a helytartótanácstól. A szerződést kihirdették, de aláírásokkal nem hitelesítették. így állt elő az a különös helyzet, hogy de jure a szerződést nem kötötték meg, de facto annak alapján adóztak. Az úrbéri perrel párhuzamosan folyt az ún. szabadalmassági per is. Az 1838-ban készült bírószéknek fölirata így szólt: „Privilegialt Makó Várossában Készült Gujás György bíróságában az 1838-dik Esztendőnek 1-ső napján". Tanúk eskü alatt vallották, 2

0 Szirbik M. 1979. 11. 2

1 Idézi Tóth F. 1993. 364. 411