Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Szabó Magdolna: Borszólító
A részegeskedés megítélése azonban, Noé, a szőlőtő és az állatok legendája után szabadon egyéni elbírálás alá is esik, hiszen a részeg ember lehet olyan, mint egy oroszlán, egy disznó, egy majom vagy egy bárány. Attól is függ a szentencia, hogy akik kapcsolatban vannak vele, azok józanok-e vagy Dolgozik bennük a bor. Nyilván másként fordul a részeges ember felé az, aki maga is Hámozva szereti a szőlőt, Kancsó fenekére veti a keresztet, Kancsó a komája, Ott szeret lenni, ahol a poharakkal harangoznak, Megcsókolgatja az üveg száját, A pohár (kancsó) fenekére néz, Keveset iszik — egyszerre, Literre van hitelesítve, Borvirág nőtt az orrán. (Sz)eszes mondásaikból kiderül ez, hiszen azt állítják például a bort túlzottan kedvelőkről, hogy Bor a bogara (megkívánja a szervezete), Azóta szereti a bort, mióta rágni nem kell, Nem iszik bort, csak az árát, Csak kétszer szereti a bort meginni, ávemária előtt, meg ávemária után, Nem szereti a bort a szájában tartani, Inkább szereti a kocsmát, mint a vendégfogadót. „Mentség" mindig van, A jó bor hosszú meséje az iszákosnak, meg a reá vonatkozó mondások sora is hosszú. A kapatos embernek Csizmaszár a torka, Csizmaszárába szállt az esze, Csurgóra áll a kalapja, Vörös, mint a budai bor. Keskeny neki az út, Nehezen fordul a nyelve, Keresztben áll a szeme, Duplán lát, Járja a bolondját. Némely emberbe Úgy megy bele a bor, mint bőgőbe a húszas, nem csoda hát, ha A csillagos eget is nagybőgőnek nézi, vagy Köd borul az agyára. Aki Az asztal alá itta magát, az Elitta az eszét. Fejlövést kapott, Ledobta az agya a gépszíjat. S kinek túl Jó cúgja van. Mélyen a kancsó fenekére néz, Annyit iszik, amennyi csak belefér, vagy Annyit iszik, hogy az ujjával is eléri (a torkában a bort), pedig Nem vetett ágyat a bornak, az bizony A pokol küszöbébe verte a fejét, még akkor is, ha ő úgy véli A Boldogasszony szekere ütötte el. S nemcsak úgy érzi, Lábába ment a bor, Nem bírja a lába, Alig áll a lábán. Félreáll a kontya, Imbolyog alatta föld, Nagy csizmát húzott (dülöngél). Kiszalad alóla a föld, de még az is meglehet, hogy Pincebéka lesz belőle (mászik), vagy Olyan egyenesen megy, mint az ökörhugyozás, netán Ragaszkodik a kerítéshez, vagy Eldől, mint a krumpliszsák. Bár, nagyobb baj nem érheti, mert a mondás szerint Sose tud az ember úgy berúgni, hogy lefeküdni ne tudna. Aki A sárga földig leitta magát, az bizony könnyen meglehet, hogy Orrával túrja a földet, meg nem sértődhet hát azon, ha azt mondják rá, hogy Részeg, mint a disznó. Esetleg más állathoz hasonlítva úgy vélik. Részeg, mint a csacsi, avagy az albán szamár, Iszik, mint a gödény. Persze, aki Azt sem tudja, fiú-e vagy lány, akinél már Se kép, se hang, annak mindegy, hogy azt mondják rá, Részeg, mint az állat, vagy azt, hogy Részeg, mint a tök, mint a föld, mint az ágyú, mint a csap, vagy éppen az újabb keletű mondás szerint Be van nyomva, mint rajzszög a falba. A Lökd meg, bor buggyan ki belőle állapotban lévő, ki Tele van, mint a barát allelujával, akiről elmondható, hogy Megverte a keze (amivel a poharat emelgette), Utolérte a bor, Földhöz vágta a bor, mert Csuporból ivott (túl sokat), már úgy érezheti. Ük ketten vannak Boris nénivel. S bizony, akinek Fejébe állt Boris néni, annak hiába magyarázzák, hogy A részeg ember sokban hasonlít a mértani szöghöz: minél több a fok és a százalék, annál tompább. Történelmi leckét is hiába adnának neki arról, hogy A török és a torok sok kárt tett már az országban. S azt sem hinné el, hogy Kis lyuk a torok, de egy egész falut elnyelhet. Ellenben állítaná: A bor megöli a halálos vétket is, Aki iszik, jót cselekszik, és aki a bort szereti, mind az ivócimborája. S nem értené azon állítást, hogy Meddig hordód teli, addig leszesz deli, de ha egyszer üres, megvet minden rühes. Azt is kár 393
