Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Szabó Magdolna: Borszólító
lenne a részegnek magyarázgatni. Nem mindegy, hogy a róka komázik, vagy a koma rókázik, még azt felelné rá, hogy Kutyaharapást szőrével. Esetleg meginvitálná a neki prédikálót egy pohár borra, mondván oltaná még a szomját, mert Ég a pokol, de Ökör iszik magába. A részegnek többnyire jó a Rabvallató bor is, meg az is, amelyik olyan lőre, hogy A bicska is kinyílik tőle az ember zsebében, a magyarok többségénél azonban annak a bornak van becsülete, ami nem csak „itatja magát", de jó a minősége. Az igazán jó borra egyenesen azt mondják. Ilyet még a római pápa se ivott. Közkeletű: Óbor, jó bor. Csak hámizva jó a bor vélik, és csak a szőlőszemekből kipréseltet tartják nedűnek, s elkerülendőnek azt, amelyikről ízlelhető Ennek a bornak se kerepeltek (a szőlőben szeméréskor), netán Evezővel kapálták ennek a bornak a gyökerit (vizezték). Nagy igazság szerint Van a bornak titka, A seprű a bor annya, s Mennél tovább szopta a bor az anyját, annál jobb. Sokak szerint Az a jó bor, amit a cigányok szeretnek (merthogy attól lehet dalolni). Mások elvárása: A jó bor legyen katolikus (hitében erős), református (tiszta), lutheránus (se hideg, se meleg) és zsidó (megkereszteletlen). Abban egyetértés van, hogy készítése közben Aki vizet tesz a borba, azt a guta üsse orrba, abban már nincsen, hogy Vagy bor vagy víz (nem szabad a bort vízzel inni). Nem szívesen, de elismerik Ha nincs bor, jó a víz is. Bár igazából azt kívánják, Inkább az orrom legyen borvirágos, mint a fogam vízköves. Népünk borbecses mentalitásának színes, nyelvi leleményekben, humorban, csalafintaságban gazdag kifejezői a borozásra buzdító mondások, köszöntők, koccintók, mondott rítusok. Folklórunk eme, boroshordók körül rejtező kincseit itt sajnos nincs hely felkínálni. Annyit mindenképpen meg kell jegyeznünk róluk, hogy nem mind azon szelíd tőről fakadtak, amely úgy buzdít Igyuk meg a tőke levét, dicsérjük a Jézus nevét. Többségükhöz azonban kapcsolódott a bor egészségre kívánása. Mert hitték például, hogy Bikavér, az orvosságnál többet ér, aki issza, holtig él. Vénembernek bor a patikája (kása a pecsenyéje). Szomjúságnak bor az orvossága. A bor olyan, mint az orvosság, kinek-kinek használ, kinek-kinek árt. Öregnek orvosság, fiatalnak méreg (főleg ha belekevernek valami „legényfogót"). Állítják azt is, Öregeknek teje a bor. Sokatmondó tézis: Hogyha eljő a koporsó, jóéjszakát boroshordó. Nemcsak az nem mindegy a magyarnak, meddig ihat, de az sem, hol iszik, mert Legjobb a bor a tövén (a pincében). A szőlő, a pince sokaknak valóságos szent hely. Bár tény az is, hogy aki értékért haszontalant szerzett, arra mondták, Eladta a szőlőt, pincét vett az árán. Az intelem szerint A szőlő hoz házat, de a ház szőlőt nem. A „fohász" úgy szól: Vesszen el a világ, maradjon a szőlő, mely kapálás nélkül legyen mindig termő. A jámbor óhaj ellenére persze jól tudja a nép, hogy A szőlő a görbe (derekú) embert szereti, hiszen Szőlőnek kapa a bikája, s Nem a sok dudaszó, hanem a kapa termeszti a szőlőt. A jó borért azonban ezt felvállalják, azt tartván Megittuk a borát, igyuk meg a seprejét is. A sok munka fizetségeként élő bizakodás, hogy A szőlőben is terem arany. S persze mindenki azt szeretné, ha minél több és jobb lenne az aranyértékű nedűből, ezért kémlelik régtől fogva az „égi jeleket", jósolgatják milyen lesz a termés. Úgy vélik, Ha a szivárványban kevés piros szín van, kevés bor lesz, ha a zöld a kevés, kevés búza lesz. Jeles napok szerint: Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince. Ha meleg van Márk napján, jó borban nem lesz hiány. Sok bort hoz a három ác (Pongrác, Szervác, Bonifác), hogyha felhőt nem találsz. Ha Orbán nevet, a szőlő sír. 394
