Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Szabó Magdolna: Borszólító
olyan bölcs, akit a bor meg nem bolondít. Lévén pedig, hogy A gyermek, a bolond és a részeg mond igazat, meglehet Borban az igazság. Ezért is szól úgy a biztatás: Ha valamit meg akarsz tudni, jártasd a boroskancsót, Nézz a bütykös fenekére, ott az élet bölcsessége. Mondják, Hol poharak csúsznak titkok sikamlanak, Többen beszélnek bor, mint étel mellett, és vannak, akiknek Hogyha boroskancsó kerül a kezébe, nem jut az Úristen az eszébe. A baj azonban nem az efféle meggondolatlannal van, hanem azzal, aki Másról beszél, mint Bodóné, mikor a bor árát kérik, meg azzal, aki Vizet prédikál, maga meg bort iszik, s azzal, aki ha a sajátjáról van szó Nem iccével, hanem gyűszűvel méri a bort. Ezen jellemhibásoknál persze nem sokkal jobb, aki úgy kérkedik, Több bort ittam, mint te vizet láttál, aki Lőrén bort cserél, aki Csapon veszi a lisztet. Megfontolandó: Aki leves után bort iszik, attól ne kérjél tanácsoű Miként az is: Barátot bor közt, bort sajt után, lovat istállóban, leányt bálban ne válassz. Mert lehet, hogy Egy-két pohár borban sok jó barát lakik, ám csak Borbarátság van, de bajbarátság nincsen. Többnyire Az igaz barátság nem áll meg a boritalban, ha elkelt a bor, elkelt a barátság is. És jó tudni: Kocsis torka, barát zsákja telhetetlen. Persze, aki a Torkát kenegeti, nem mind telhetetlen, inkább azt tudja, Jó a bor mindenkor, hajnalkor, éjfélkor, vagy, hogy Bort iszik az úton járó, akar paraszt, akar báró. Réges-régtől firtatják már: Miért iszik a magyar ember? A színét látja, az ízit érzi, azért iszik, hogy a hangját is hallhassa. Tény, A bor megoldja a nyelvet, szórakozásokkor, ünnepeken ezért nélkülözhetetlennek tartatik, ugyanakkor, mint egészségőr velejárója a hétköznapoknak. Mert hát Ez a világ mi volna, ha egy kis bor nem volna. Az alapgondolkodást tömören foglalja össze, hogy Inni kell, enni kell, a heverő vendég nem kell, s Kevés nem árt, sok nem használ a borból. Bár köztudott, hogy Könnyű a pohár mellett vitézkedni, és minden korban elég sok az olyan ember, aki A barátok fájával tüzel. Csizmaszárában sem tűri meg a vizet, illetve Nem tölti a csizmájába a bort, a többség azt is tudja. Jó borból is megárt a sok, Angyal igya meg a bort, annak is megárt. Igyál bort, de ne sokfélét. S nem úgy gondolkodik, hogy Az a mienk, amit megiszunk, és Folyjék a bor, mint a Tisza, sűrűn, mint a rosta lika. Még az is, akinél gyakori, hogy Boros kedvében van vagy Kirúg a hámból, jobbára bír mércével, önmegítéléssel és iróniával, hisz képes azt mondani, amikor a bort felhörpinti, hogy Ne vesszen kárba, inkább menjen pocsékba, vagy azt, Bortól okosodik a szamár. Azt, hogy valaki egyszer-egyszer Borközi állapotban van vagy Borba fojtja a bánatát (vagy más valamit), A borban keres feledést, Leöblíti a torkát, örömében Felteszi Orbán süvegét, Ürítgeti a poharat, Felönt a garatra, A kelleténél többet bevesz a jóból. Nem köt csomót a gégéjére, Gallérja mögé önti a bort, Van egy kis nyomás benne, s Derűs (rózsás) színben látja a világot, „bocsánatos bűnnek" veszik. Mondják, A részeg embert Krisztus urunk is kikerülte, meg hogy A részeg ember a Szűz Mária kötőjében van - a földiektől is jár hát az ittasoknak némi elnézés. A rendszeresen italozónak, a részegesnek, annak, aki Egyszer rúgott be, azóta csak rátolt, Iszik, mint a kefekötő, Két lábon járó szeszkazán. Vizet csak a keresztelésekor látott, vagy Akkor látott vizet, amikor a bába megfürösztötte, aki Csak mosdásra használja a vizet, nincsen felmentés. Elmarasztalás különösen annak jár, aki Elinná a Krisztus palástját is, Meginná az árvák könnyét is. A magyar mentalitás szerint Aki részegségében vét, bűnhődjék józanságában. 392
