Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Markos Gyöngyi: Húsvéti hagyományok Makón

asztalotok! Soha ne nélkülözzetök! Mindig lögyön, hogy mit egyetök.' Ez volt a szokásmondás. " (Farkas Sándorné) Locsoló versek közül általában a „Zöld erdőben jártam" kezdetűt ismerték és mondták. Új keletű, egyéni versfaragó alkotta költemény a jellegzetes makói túrós lepényt említi, amely mutatja e hagyományos sütemény napjainkig tartó népszerűségét: „Én kicsike vagyok, A fogaim nagyok, A túrós lepénybe nagyokat harapok, Ha kapok"(1992f ' A locsolás jutalma Makón is az étellel-itallal kínálás. Teljesen egységes kínálási formák nem léteztek a városban. Mindenütt volt sütemény, a nagyobbaknak bor, később sör. Volt olyan család, ahol készítettek sonkás szendvicset is, másutt azt csak a család fogyasztotta. A legényeknek virágot tűztek a zakójukra. A kisebb gyermekeknek szörp, utóbb üdítő. A 20. század közepétől kialakult szokás, hogy a locsoló gyermekeknek pénzt is adnak. "A húsvéti ünnepeket nagyon vártuk akkoriban, hiszen olyankor a locsolkodással szépen lehetett 'keresni'. Akkor az volt a szokás, hogy reggel először az ismerősöket jártuk végig gyorsan, hogy utána mehessünk házról házra. Nem számított, hogy ismerősök vagy nem, bementünk, elmondtuk versikénket: Zöld erdőbe jártam, Kék ibolyát láttam. El akart hervadni, szabad e locsolni? Nem vártunk az engedélyre, hanem óvatosan - hogy a kölniből minél kevesebb fogyjon - néhány csepp kölnit locsoltunk a hölgyekre. Locsolás után természetesen vártuk a díjazást, ami nem is maradt el. Ha megkínáltak valamilyen süteménnyel, elhárítottuk, hiszen egy-két hely után már elteltünk a süteménnyel. Ilyenkor kaptunk piros tojást, de néhány fillér is ütötte a markunkat. Sokan, - sokszor én is - kis táskát vittem magammal, és abba gyűjtöttem a kapott finomságokat. Mikor már a kölnink fogytán volt, akkor vízzel hígítottuk... Késő délután vetődtünk haza. Kiürítettük a kis szatyrot és izgalommal számoltuk az összegyűlt 'keresetet'. Volt aztán az iskolában miről beszámolni, ki mennyit keresett, ki hol járt, kit mivel vendégeltek meg. Irigykedve hallgattuk a gazdagabb fiúkat, akik még száz pengőt is kaptak."

4

0 Mint Sípos István visszaemlékezéseiből is kitűnik, a kínálás mellett a locsolás jutalma a piros tojás volt. A tojás szinte egész Európában és Ázsiában a termékenység, a keresztény egyházi szimbolikában pedig a feltámadás jelképe. A 12. század óta szentelmény. A húsvéti tojások festésére a kémiai festékek elterjedése előtt természetes anyagokat használtak. Leggyakrabban hagymalével (hagyma héjából készült főzettel) festettek, de nyerhettek sárga szint a vadalmafa héjából, a bürökből zöldet, a lencse levéből kéket. 3

9 Tóth Ferenc szíves közlése 4

0 MFM NA 966-87. 371