Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Markos Gyöngyi: Húsvéti hagyományok Makón

ismerjük: „Nagyszerdán és nagycsütörtökön délután, amikor a pap a Miserere mei kezdetű zsoltár után annak jeléül, hogy a templom kárpitja Jézus halálakor kettéhasadt, megüti könyvével az oltár lépcsőjét; a nép botokkal esik neki a padoknak és azokat néhány másodpercig püfölik."

1

3 Korabeli magyarázat szerint: "mink ilyenkó a Pelátust verjök meg, hogy a mié elárulta a Krisztust hat szenvedjön. Mán apáink is úgy tartották, mi is azért teszszük ezt. "

N Bálint Sándor a szokást a régi nagyheti misztérium-hagyományok töredékének tekinti.

1

5 Nagycsütörtökön a Dél-Alföld katolikus lakossága virrasztott, annak emlékére, hogy az utolsó vacsora után Jézus kiment a gecemáni kertbe és ott vérrel verejtékezett.

1

6 Makón a virrasztás a Kálváriánál történt. A szertartás azzal kezdődött, hogy a hívek lobogókkal, kereszttel, körmenetben elmentek a temetőkápolnába. Visszaemlékezés szerint az előimádkozó Dávid Péter volt. Utána visszamentek a Kálvária kápolnához, és ott éjfélig, más adatok szerint hajnalig virrasztottak. A Jeremiás siralmait és a Fájdalmas rózsafűzért végezték, és közben A keresztfához megyek. Áll a gyötrött Isten anyja, Keresztények sírjatok, Én nemzetem, zsidó népem kezdetű énekeket énekelték. A Kálváriánál a szentsír fel volt díszítve, mellé állították testőrként a két fára festett katonát.

1

7 Más vidéken, sőt a környéken is (pl. Apátfalván) a szentsír mellett élő emberek álltak őrt, akiket Jézus katonáinak vagy Krisztus katonáinak neveztek. A nagycsütörtöki egykori munkavégzési tilalom nyomára utal az az egyedi adtunk, amely szerint nagycsütörtökön nem szabad kenyeret sütni, mert nagy szárazság lesz.

1

8 Nagypéntek Nagypéntek az egyik legnagyobb ünnepe ennek az időszaknak: Jézus kereszthalálának emléknapja. E napon tipikusan keverednek az archaikus, tavaszkezdő képzetek, szokások az egyházi liturgia átélésével.

1

9 Makón nagypéntek mind a római és görög katolikusok, mind a reformátusok körében nagy ünnepnek számított. Általános munkavégzési tilalom voltjellemző erre a napra. Csak azt a munkát végezték el, ami szükségszerű volt. Az ünnepi szertartáshoz hozzá tartozott a templomban a szentmise, a csonkamise látogatása, ahol a passiót énekelték az evangéliumi szövegre. „Nagypénteken nem lehetett dolgozni. Nem lehetett dolgozni, akkor ünnep volt. Mán annyit megcsinált tán szegény apukám, hogy a szöllőt, volt ilyen kis lugas, megmetszette, de különben nem. A templomba el köllött mönni, mer ugye, vót a Passió, az Úrjézusnak a szenvedésit énekőlték a templomban, az egész sokáig tartott, másfél órahosszás szentmise ". (Fürge Istvánné) 1

3 Szentkereszty T. 1905. 60. 1

4 U.o. 1

5 Bálint S.,é.n. 121. 1

6 JAM NA 110-89. 1

7 Tóth F. 2000. 210, ill. JAM NA 115-89. '"JAM A 187-96. 1

9 BálintS. 1980.261. 366