Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Markos Gyöngyi: Húsvéti hagyományok Makón

Városunkban is ismert volt a szentelt barka egészségmegőrző szerepe. A jószágok ételébe szórtak belőle, valamint egy vastagabb barkaággal kevergették a disznók eledelét.

1

0 Feltételezhető, hogy Makón is gyakorolták valaha azt a Kiszomboron ismert szokást, hogy egy-egy rügyet letörtek és kereszt alakban a ló, tehén homlokán szétdörzsölték, hogy a villám elkerülje. 1

1 Nagyhét A nagyhét a nagyböjt utolsó hete: virágvasárnaptól húsvétig tart. Jeles napjai nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat. A tavasz, a természet újjászületésének időszaka az embert környezete megtisztítására késztette és készteti ma is, amely az ünnepi előkészületek szerves részévé vált. A praktikus, valamint a ma már nem föllelhető mágikus cselekvések sora zömmel a nagyhéthez kötődött. A nagyhét első felében végezték az asszonyok a nagytakarítást (bútorok kipakolása, meszelés), a nagymosást. Voltak családok, ahol mindezt már virágvasárnap előtt megtették, s utána húsvétig nem végeztek komolyabb munkát (a hétfői nagymosást kivéve), mert az egész nagyhét ünnep volt számukra. "A reformátusoknál itten az a szokás, hogy csak nagypéntekön volt bűt. Meg olyan nagyobb munkát nem csináltunk akkor. Általába úgy csináltuk, hogy nagyhétön akkor ünnepeltünk egy kicsikét. Húsvét nagy ünnep volt." (Kiss Sámuelné) A régi paraszti hagyomány nyomai fedezhetők föl a városban, hogy a kertes házakban lakók igyekeznek rendbe tenni a házat, udvart, ahol van rá lehetőség még ma is kimeszelik a házat, kirakják az ágyneműt stb. A bérházak lakói húsvétra szintén elvégzik a tavaszi nagytakarítást. A nagyhéten a hagyományos népszokások szorosan kapcsolódnak az egyházi liturgia eseményeihez, így azok rendjét követve mutatjuk be. A makói római katolikus vallás hívei 1954-ig a nagyhét minden napján keresztúti ájtatosságot végeztek a Kálváriánál, pap nélkül.

1

2 Nagycsütörtök Jézus szenvedéseinek kezdete. Nagycsütörtökön megszűnik a harangozás: közismert szólás szerint „A harangok Rómába mennek" és legközelebb a feltámadáskor, nagyszombaton szólalnak meg újra. A szertartásra hívogatás ezekben a napokban kerepléssel történt („addig kerepölni szoktak"), amelyben a gonoszűző zajcsapás ősi szertartásának nyoma fedezhető föl. Feltételezhető az országos szokás helyi jelenléte, hogy a kereplő gyerekek munkájukért adományt kaptak. Ugyancsak zajkeltéssel járó szokás volt az ún. pilátusverés is. A nagyhét egyik napján: szerdán, csütörtökön vagy pénteken a gyermekek a templomban nagy lármát csaptak, verték a padokat, egyes helyeken a templom ajtaja előtt felhalmozott ládákat, padokat. Térségünkre vonatkozóan egyedülálló változatát 1905-ből Csanádapácáról 1

0 Jámborné Balog T. 2002. 67. "BálintS. 1980. 258. 1

2 Tóth F. 2000.210. 365