Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Selmeczi Kovács Attila: A nyersanyag és az eszközhasználat kapcsolata a kézimalmoknál

még több mint a fele kenyérkészítésre alkalmatlan gabonaneműekkel, valamint rozszsal táplálkozott, s a szegények által használt őrletekben igen sok korpa maradt.

18 Noha ez a helyzet nem lehetett egyaránt érvényes mindenütt, bizonyos, hogy a kásafélék, pépes ételek, továbbá az erjesztés nélküli korpás kenyérfélék a legutóbbi időkig jelentékeny helyet kaptak a parasztság étrendjében. De az újkorban, a 16-17. században még a magasabb társadalmi rétegek asztalán is gyakori volt a köles- és az árpakása az ételek sorában.'

9 Mindezen adatok alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a középkorban a magas technikai színvonalon álló lisztőrlő kézimalmokon kívül egyszerűbb szerkezetű kézimalmok is lehettek használatban. Ezek az egyszerűbb felépítésű, vagy egyenesen regresszív eszközök valójában darakészítésxe. szolgáltak, és jobbára házilag állították elő a magasabb technikai színvonalat képviselő példányok mintájára. Ezt a szerepkört a 17-18. századtól lendületesen kibővítette a kukorica, mind az emberi táplálkozásban, mind a takarmányozásban betöltött szerepe kapcsán. Erre vonatkozó néprajzi adatok sokaságával rendelkezünk.

2

0 László Gyula a Csongrád-felgyői honfoglalás-kori ásatási anyagban talált igen sok törött malomkőlelet alapján arra következtetett, hogy az szándékos rombolás eredménye, ami összefüggésben állhat a feudális malom-monopóliummal, a jobbágyoknak a földesuruk malmában való őrletés kötelezettségével a dézsmahaszon érdekében. 2

1 Amíg ez a helyzet Nyugat-Európára, különösen Franciaországra jellemző már a korai feudalizmus idejétől, Magyarországon a feudális nagybirtok nem volt kimondottan malom-monopólium, hanem a parasztoktól a szemes gabona helyett lisztben, esetenként kenyér formájában követelték a dézsmát, mint pl. Dömös és Pannonhalma nagy kolostorai még a 13. század elején is. így a parasztok saját kézimalmaikon kényszerültek feldolgozni a kenyérgabonát.

2

2 Ezen kötelezettség pedig az Árpád-kori gabonatermelő parasztgazdaságokat megfelelően termelékeny őrlőeszköz használatára kényszerítette, és elképzelhető, hogy ez időben csaknem minden háztartás felszereléséhez hozzátartozott a lisztkészítésre alkalmas kézimalom.

2

3 Természetesen a lisztkészítö eszköz mellett a kásatörésre szolgáló egyszerű eszközök (mozsár, kölyű, dörzskő) sem hiányozhattak a korai gabonatermelő parasztgazdaságok eszközkészletéből. Ha általánosságban számolhatunk a gabonaőrlésnek azzal a technológiai eljárásával, amit egy 14. század végi orosz miniatúra rögzít, miszerint a búzát először mozsárban megtörték, és csak ezután töltötték a kézimalom kövei közé, mintegy a viszszaöntéses technológia előképeként, akkor a középkori lisztkészítés jóval hatéko1

8 Braudel, F. 1985. 184. 1

9 Kisbán E. 1990. 16. 2

0 Vö. Selmeczi Kovács A. 1999. 71. skk. 2

1 László Gy. 1988.46. 2

2 Makkai L. 1974. 45. Hasonlóra utal Kelet-Európából Kupric Ja. N. 1951. 22. Észtországból a 17. századból vannak arra vonatkozó adatok, hogy a parasztoknak saját kézimalmaikon kellett az urasági gabonát megdarálniuk, amikor a nagymalmok nem működtek. Néhány nagybirtokon pedig még a 19. században is előfordult hasonló eset (Moora, A. 1980. 65). 2

3 A 10. század körül szinte minden szláv falu házaiban használatban voltak a kézimalmok (Hensel, W. 1952. 75). 336