Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Selmeczi Kovács Attila: A nyersanyag és az eszközhasználat kapcsolata a kézimalmoknál

zéppontjába vágott mélyedésben függőleges vastengely forgott, amely középrészénél vas csapszegrögzítéssel kapcsolódott a felső forgókőhöz. A tulajdonképpeni kereszt alakú vastengely alkalmas volt a két kő távolságának szabályozására. Minél szorosabbra állították a kőtávolságot, annál finomabb lett az őrlemény, vagyis nagyobb arányban állíthattak elő lisztet.

1

0 Amint azonban a nagyszámú tárgyi emlék tanúsítja, a kelták és a rómaiak által működtetett kézimalmok többsége - a recens tárgyakhoz hasonlóan - egyszerűbb szerkezettel rendelkezett, tehát nem lehetett a mai értelemben vett valódi lisztőrlő eszköz." Az ókori eszközhöz viszonyítva a középkori állványos, más néven tőkés, tengelyszabályozású és peremhajtású kézimalom, melynek magas technikai színvonalat képviselő tárgyi emlékei a 12. századból ismeretesek,

1

2 lényegesen termelékenyebb volt, bár hatékonysága tekintetében (a liszt és a dara előállításának arányában) bizonyosan közelebb állt ahhoz, mint a 3-4-szeres őrlőfelülettel rendelkező nagymalmok produkciójához. Ezért a nagyobb készletekkel rendelkező középkori gazdaságok úgy növelhették az eszköz teljesítményét, hogy többet működtettek egyszerre.

1

3 Feltételezhető, hogy az aránylag nagy értéket képviselő középkori tőkés kézimalmokkal csak a tehetősebb parasztok rendelkeztek, továbbá ezek az eszközök mindenütt ott álltak a nemesi udvarházakban és várakban. A szegényebb sorú népesség jobbára mozsarat, dörzskövet vagy éppenséggel a peremes kézimalom leegyszerűsödött, regresszív változatát vette igénybe, elsősorban dara előállítása céljából. Ugyanis a középkori, még meglehetősen alacsony kenyérgabona termelés

1

4 a köznép körében kevésbé igényelte a lisztőrlésre alkalmas, magasabb technikai színvonalú kézimalom igénybevételét. A mai jellegű kelesztett kenyér csak a késő középkorban terjedt el a paraszti háztartásokban, a 15. században még kevésbé jelentős a fogyasztása, a következő évszázadban is nagy becsben tartották a kelesztett kenyeret.

1

5 Noha a közönséges búza a 13. századra már az egész Közép-Európát meghódította,

1

6 müvelésének mértékét a kásanövényekhez való ragaszkodás meglehetősen korlátozta, amihez az erjesztetlen lepénykenyér hosszú időn át való egzisztálása is hozzájárult. Takáts Sándor 16-17. századi levéltári adatok alapján rögzítette, hogy ez időben a „legtöbb malom nem is lisztet, hanem darát, kását és mixtúrát őrölt. A nép ugyanis dercével és mixtúrával élt. Ez utóbbi alatt olyan keveréket értettek, amiben babot, lencsét, borsót (később tengerit is) összeőröltek a gabonanemüekkel. A legszokásosabb mixtúra babból, borsóból, árpából és zabból készült. Igazi fehér búzalisztet csak igen kevés malomban őröltek."

1

7 Fernand Braudel szerint a 18. század elején a fehérkenyér fogyasztók száma Európában nem haladta meg a lakosság 4 %-át, és ebben az időben a falusi lakosságnak 1

0 Bucur, C. 1979. 186. " Vő. Moritz, L. A. 1958. 106-108.; White, L. 1968.90-91. '* Elsősorban az oroszországi vcsizi gorodiscséből, melynek rekonstrukciójára 1. Ribakov, B. A. 1945. 17. Ennek a mintájára készítette el az Árpád-kori kézimalom elvi rekonstrukcióját Méri 1. 1970. 76. 1

3 Hensel, W. 1952.76. 1

4 A kora középkorban az elvetett magnak csak a dupláját lehetett megtermelni (Györffy Gy. 1977. 419). 1

5 Kisbán E. 1990. 8-9 . 1

6 Szkazkin, Sz. D. 1979. 168. 1

7 Takáts S. 1907. 146. 335