Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
KÖSZÖNTŐK, EMLÉKEZÉSEK - Szabó Ferenc: Juhász Antal Békés megyei kapcsolatairól
SZABÓ FERENC Juhász Antal Békés megyei kapcsolatairól J uhász Antal több mint négy évtizedre visszatekintő kutatói munkásságát többféle megközelítés alapján vehetjük számba. Az egyik legjogosultabb formának az életútja fonalát követő mérlegelést tartjuk. Ennek végigkísérése során jól kirajzolódnak tudományos teljesítményének a gyökerei, majd szakaszai, mindig élénken ápolt alkotói és baráti kapcsolatai, érdeklődésének frissen táguló körei, és mindezekkel egy időben a szakmai elismerés egyre szélesebb és mind erősebb jelenléte. A teljesebb szintézist sok-sok részletből, mozaikból alakítja majd ki a tudományág története. Az alább írottak ennek a jegyében kerültek papírra. Mint Vele ugyanabban az esztendőben keresztvíz alá tartott, ma már sok jóindulattal is csak „tiszteletbeli" jelzőre jogosult ifjú szólalok meg, akit egyrészt négy egyetemi év és fél évtizedes, „a torony alatt" eltöltött levéltáros munkálkodás, másfelől és többek között a Juhász Antalhoz fűző éppen félszázados barátság köt Szegedhez. Ezúttal 1965 óta szolgált szűkebb hazám, Békés megye, és szülővárosom, Orosháza képviselőjeként is tekintek vissza. 1953 nyarán új igazgatót neveztek ki kedves iskolám, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium élére, a Szegedről áthelyezett idősebb Juhász Antal, a most hetven éves professzor kiváló felkészültségű és nem mindennapi szigorúságot megvalósító édesapja személyében. Kétharmadáig elkészült, hatalmas új épületben kezdtük a tanévet - magam harmadikosként - , az igényes, kulturált tantestület nagy tekintélyű régebbi tagjaival, továbbá jó néhány frissen végzett, igen tehetséges és ambiciózus tanárral. Juhász igazgató úr rövid idő alatt rendbe rázta az intézmény szénáját, és - a Nagy Imre éppen 1953 nyarán meghirdetett reformprogramja körüli politikai kötélhúzásoktól távol tartva magát és az iskolát - tanárral, diákkal egyaránt elfogadtatta, hogy a legelső dolgunk a tanulás és a legfőbb örömünk a megszerzett tudás. Olyan, a tantervi anyagon túlmutató ismeretek birtokba vétele, amelyek révén egy mezővárosból is versenyre kelhetünk a nagy tradíciójú gimnáziumokkal. Ennek a törekvésnek pár év múltán sorra születtek a rangos bizonyítékai, s ez az igényesség a „Táncsicsban" hagyománnyá vált. Igazgatónk és legjobb tanárai (köztük különösen az irodalmár Elek László és a geográfus Keller József) nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a tanult anyagba beleszőjék „a helyi vonatkozásokat", és azon a címen a népélet, az irodalom, a természeti táj, a települési rend ismeretét, a magyarságtudat alapjait. Az irodalomtanítás egyik tartóoszlopa éppen a felelős hazafiságra nevelés volt. Ez a szemlélet uralkodott a Juhász-családban, és ennek a hatása alatt kezdte szegedi egyetemi stúdiumait az ifjabb Juhász Antal is. Gyakran megfordult szüleinél, a gimnáziumi épület földszintjén lévő szolgálati lakásban, de megbarátkozott magával Orosházával is. Felkereste az „egyszemélyes" orosházi múzeumot, megismerkedett a különleges mélységű helyszíni néprajzi gyűjtést végző Nagy Gyulával. Édesapját - az 1956-ban tanúsított, higgadt 29
