Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

KÖSZÖNTŐK, EMLÉKEZÉSEK - Szabó Ferenc: Juhász Antal Békés megyei kapcsolatairól

magatartását kifogásolva - 1957 nyarán a kisteleki gimnázium élére helyezték át, majd onnan évek múltán az egyetem rangos gyakorló gimnáziuma, a „Ságvári" igazgatói székébe került. Volt igazgatóm etnográfiai és történeti tudását az általa szerkesztett és az ő tollából származó néprajzi fejezeteket közreadó „Sándorfalva története és népélete" (1978) című jeles kötet is bizonyítja. 1955-ben érettségiztem, és így magam is abból a szellemiségből táplálkozva kerültem az egyetemre, amelyből Juhász professzor kiemelkedett. Közelebbi kapcsolatunk, barátságunk 1957 februárjától bontakozott ki, amikor az egyetemi katedrára visszaengedett Bálint Sándor rendkívül nagy hatású, vonzó légkörű, a fakultáció körébe sorolt óráit hallgattuk, részt vehettünk az angyalszívü „legszögedibb szögedi" városismertető sétáin, a Tápéra vezetett élményteli kirándulásokon. Mindketten annak a kis csoportnak lettünk az állandó tagjai, akik a hosszú időn át gyalázatosan félreszorított Bálint Sándor tartós tanítványi köréhez számíthatták magukat. Közénk tartozott Ilia Mihály és Horváth Dezső is. Már befejeztük tanulmányainkat, de bejártunk továbbra is az óráira. Professzorunk tanácsai alapján kezdtünk alaposabban gyűjteni és publikálni. Juhász Antal korai érdeklődése elsősorban Szegedre és környékére - azon belül Tápéra és Sándorfalvára, a Város tanyavilágára - terjedt ki, az enyém Orosházára és a dél-alföldi betyárvilágnak a levéltári adatokból kibontható históriájára. Mindketten Bálint Sándornál doktoráltunk, akinek baráti tanácsai továbbra is - 1965. évi megalázó meghurcoltatása után is - hűségesen elkísértek bennünket. 1965-ben szülőmegyémbe levéltárosként visszakerülve elsősorban történeti témák foglalkoztattak. És olyan nagyobb tudományos vállalkozások, amelyekhez az első „tűzpróbát" együtt álltuk ki a jó ideig országosan úttörő példaként emlegetett, 1965-ben megjelent „Orosháza története és néprajza" című, kétkötetes monográfiában. Nagy Gyula, a monográfia fáradhatatlan szervezője és szerkesztője, a munkatársak „toborzása" során eleve számolt az Orosházát már ismerő és vele barátságot tartó Juhász Antallal, mint a Móra Ferenc Múzeum mozgékony néprajzos muzeológusával. A Békés Megyei Levéltárban, Nagy Gyula iratai között fennmaradt levelezésük igazolja, „Juhász Tóni" 1963 nyarától többszöri gyűjtést folytatott Orosházán és 1964 november végén adta le tisztes terjedelmű, kiváló kéziratát „Kismesterségek" címmel a néprajzi kötetbe. (Annak a 295-343. oldalán jelent meg.) Huszonegy iparágat mutatott be, többek között 44 iparos adatközlő és mások segítségével, remek életszerűséggel, beszédes történeti háttérrel megírva. A dolgozat az igényes kötet egyik erőssége lett. Juhász Antal az említett szintézis egyik vonulatát továbbfejlesztve a szerkesztői közreműködésemmel 1966-tól megjelenő Békési Élet c. folyóirat orosházi számában külön tanulmányt is publikált „Orosházi subásszücsök" címmel (1969. 2. sz.). Ugyanabba a periodikába - az 1970-es 2. számba - ő írt példásan szakszerű ismertetést az orosházi múzeumban 1969 őszén megnyitott „Nyolc nemzedék élete" című állandó történeti és néprajzi kiállításról, amely akkortájt mind szemléletével, mind látványtervével érdemes újdonságnak számított. (Átdolgozásokkal 2004-ig fennmaradt.) Az 1990-ig megjelenő Békési Életben igényes recenzióit adhattuk közre még a Kiss Lajos Emlékkönyvről, továbbá volt egyetemi évfolyamtársa és jó barátja, az orosházi és békéscsabai néprajzkutató Beck Zoltán munkájáról, amely az orosházi háziipari szövetkezet múltját és akkori tevékenységét mutatta be. 30