Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Korkes Zsuzsanna: Adatok a Kiskunság népi állatgyógyászatához

A pásztorok igyekezték elkerülni a betegség elterjedését, mert egy-két beteg birka elfertőzhette az egész nyájat. „Nem ismertük mi azt, hogy sánta a birka, vagy le kell körmölni a birkát, mint ahogy most kiadják, hogy évente kétszer le kell körmölni, hogy le ne sántuljon. Hanem mikor mán az ember ment, hajtotta a birkát, látta, hogy biccent, oszt azonnal megfogta, oszt akkor megkörmölte vagy megigazította a körmit. Azért nem ismertük a sántaság nyavalyát, mert mindég szem előtt tartottuk. Amikor főbukkant, rögtön megnéztük amelyik sántított." Szabadszálláson meszet, jódot és kékkövet összekevertek egy kádban és abba hajtották bele az állatokat. Liszaformos vízbe is állították a jószágot és kékkővel is kenték a lábukat. A szájsömört a bárányoknál kékkővel, ecettel gyógyították. A kékkövet beáztatták, belemártották a pálcikát, amire vattát csavartak és bekenték vele a bárány száját. Ez azonban igen nagy veszteséggel járt, mert egy-két hét kellett, mire begyógyult. Akkorára a bárány visszaesett, mert az idő alatt se szopni, se enni nem tudott rendesen. A betegség kialakulását úgy tudták megelőzni, hogy a birka tögye körül a piszkos, trágyás szőrt levágták, így a bárány nem azt a szennyezett tőgyet vette a szájába. Szabadszálláson kékköves tejföllel kenték a szájpenésznek nevezett betegséget, amit a fiatal jószág kapott el. „Olyan sebős, sömötyű formájában le is hullik. Ezt a harmattól kapja meg a kis bárány, mert gyönge a szája és a harmat mérges. Röggel mérges a harmat." Szőrférges vagy riihös birkát széksós-szappanos vízben fürdették vagy dohányt főztek és annak a levével meg karolinna kenték le Haleszon. Alpár, Szentlászló környékén használták a tanatont, ami egyfajta dohányfőzet volt. „Azt úgy készítettük el, hogy volt egy nagy üst, abba beletettük, fölforraltuk a vizet. Attól függött, hogy milyen erős volt a birkáknál a rüh, akkor olyan erősségűt csináltunk. Ha nagyon erős volt, akkor 40 %-t, ha kisebb, akkor 20 vagy 30 %-t. Mikor megforraltuk a vizet, beleöntöttük a tanatont, oszt akkor egy alumínium kanalat beletettünk. Ahogy kivettük belüle, akkor gyufával ráírtuk a nevünket. Beleírtuk a vezetéknevünket. Oszt ha az egy perc alatt összeszaladt, akkor jó volt. Egyenként fürdettük meg a birkákat, de előtte meg kellett nyírni, mert akkor mindenütt érte." „Ahol szőrférges a birka, arra azt is mondhatnánk, juhász hiba, mert vannak ilyen esős idők és vannak ezek a mocsaras vizek és odahajtja a juhász az állatokat, és nem hajtja be a kúthoz. A szőrférget meg lehetett előzni. Mi azt csináltuk, hogy a sót megtörtük, ezt a kősót és apró kékküvet raktunk bele. Mondjuk 50 kg sóba tettünk 3 kanál apró kékküvet. Akkor vékony terpentint öntöttünk rá, de csak annyit, hogy meglátszódjon a kezünkön, hogy vizes. Ezt elkavartuk és állandóan a birka előtt volt, és akkor nem volt szőrféreg. Vályúkba szórtuk ki és az mindég ott állt a falka előtt. Ha szabadálláson voltunk kint, akkor tetőt csináltunk fölé, hogy ne ázzon meg a só. Ellés előtt 2-3 héttel már nem adtunk az állatoknak." Szabadszálláson a rühösséget vízzel hígított kerolinnal kenték. Hígítás után a szer tejeskávé színű lett. Ecsettel vagy ujjal dörgölték meg a beteg részt. Meleg, nedves helyen kapták meg a rühösséget a juhok. Száj és körömfájás felbukkanásakor „végig oltották" az egész nyájat. „Amelyiken észrevették, hogy a szájfájás kiütött, akkor kis fadarabra rácsavarták a vattát, megdörgölték vele a birka száját és bedörgölték az összes birka száját, hagy menjen 289