Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Korkes Zsuzsanna: Adatok a Kiskunság népi állatgyógyászatához

mind körösztül. Mikor már úgy látták, hogy kezd a vége felé járni, akkor a birkáknak elszedték bicskával a körmit, a marháknak meg a kovácsok nagy harapófogóival. Csak azt szedték le, ami a betegségben elvált, ami váladéknak indult. Oszt akkor kékküves vízzel, de ha más nem volt, akkor ecettel megdörzsölték a száját meg a lábát. Amelyiknek nagyon sebes volt a lába, annak bekötötték ilyen erős ponyvadarabokkal." A tőgygyulladást úgy gyógyította a jászszentlászlói pásztorember, hogy borotvapengével a tőgy háta mögött a két tőgyér közül az egyiket megvágta, hogy az a szennyes, törődött vér kifolyjon. Utána tűvel összevarrta a bőrt is meg az eret is. A szabadszállásiak a patikából hoztak kátrány kenőcsöt, és azzal kenték. A gyógyítás archaikusabb módja szerint ugyanitt vagy a szennyes gatyával vagy mosogató ruhával dörgölték meg a birka tőgyét, hogy „ne legyen olyan tüzes". A felfúvódott birkát fölzablázták. Kis pálcára kötöttek két madzagot, a szájába tették a pálcát, a madzagot keresztül átdobták a fején. Oltott meszes vizet is öntöttek a birkába, kb. egy negyed liternyit. Ha volt a közelben víz vagy kanális, akkor belevágták a felfúvódott birkát, amitől úgy megijedt, hogy kijött belőle a szél. Ismerték a tokárzót is. de ezt már modernebb eszköznek tartották, és így nem használták. Szabadszálláson megerelték a birkát. A szem alatt lévő, ún. vakszemet vágták meg bicskával, hogy a vér kifolyjon belőle, vagy ha ez nem segített, akkor utóbb már vízben feloldott szódabikarbónát töltöttek az állatba. Hasmenéses birkának a babot megpörkölték, megdarálták és azt adták neki, mert az biztos megfogta. Tüdőgyulladásban szenvedő birkának nem tudtak segíteni, ezért igyekeztek a pásztorok olyan időpontot választani a nyírásra, amikor az időjárás melegebbre fordult. Jó időben, mert ha megnyírattuk a birkát és a kopasz állatokat kihajtottuk a legelőre és jött egy hideg eső, akkor már vége volt. Csak ilyen esetben fordulhatott elő tüdőgyulladás, másképp nem. Ez ritka betegség volt, oszt ezzel nem is foglalkoztunk. Vigyázni kellett, hogy ne következzen be." Ha hályog keletkezett a juhok szemén, akkor cukrot, rozsdaport fújtak bele vagy az üveget összetörték liszt finomságúra. Beletették egy nádszálba és belefújták a szemébe. ami levágta a hályogot. Ezt az eljárást lovaknál is alkalmazták. Az is segítséget jelentett, ha a birka szeme fölött egy éles bicskával vágást tett a pásztor és vért eresztett a szemre. (Szabadszállás) A lépfene nem volt járványos, de borzasztó betegségnek tartották, gyógyítani nem is tudták. „Elkezdett sápadni, nem esik jól neki se az ennivaló, se az innivaló, sápad, sápad." „Ilyenkor sínylődött az állat, folyt a nyála, folyt az orra és egy hét alatt elszáradt a birka. Azt mink se, de az orvos sem engedte megnyúzni. Azt úgy el kellett ásni, hogy se kutya, se ember ne találjon rá. Ahol megdöglött a birka, ott szalmát gyújtottunk." Megkergült birkának „fönt egész a fejinél lenyírtuk a szőrt, a fejlágyéknál lenyúztuk a bőrt. A csontot ilyen borotvával körülvágtuk és fölhajtottuk. Ilyen csigaféle kukac volt az agyában, azt kivettük. De ez olyan precíz munkát igényelt. Én tizenkettőt ha csináltam, de három ha megmaradt. Ezt a kukacot úgy legeli föl, az orrán keresztül szippantja föl. Peszéradacs felé találni olyan füvet, amiben benne van ilyen kis piros kukac. Azt, ha fölszippantja, az él tovább és fölhalad az agyba és attól megker290