Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Korkes Zsuzsanna: Adatok a Kiskunság népi állatgyógyászatához

Megrándult a ló lába, akkor ráolvastak ezek a rontó-bontó asszonyok. Húzogatták azt a részt, meg imádkoztak. (Halesz) Bankfaluban élt Lantos Lukács, aki füvekkel és ráolvasással is gyógyított nemcsak embereket, de állatokat is. Felesége elbeszélése szerint egyszer elhívták a férjét egy beteg lóhoz. „A ló fel volt kötve a gerendához, mert a ló ha beteg, akkor gyöngébb a gyönge csirkénél is. Ráolvasott a ló lábára, utána a fehér agyagot megcsinálta vízzel, akkor belemártott valamilyen ruhát és becsavarta a ló lábát. Ilyen füvet szedett, én nem tudom milyet, de azt megfőzte és azzal minden órában kellett locsolni a ló lábát. Ahogy körül volt fáslizva, azt kellett locsolni azzal a füvei. Harmadnapra felállt a ló." „Állat, ha beteg volt, akkor a szőriből kellett vinni annak az illetőnek és arra olvasott, oszt akkó visszahozta a szőrit és rákötötte oda a lábára, ahun meg volt rántva. Ha nem messze volt, akkó elvitték és ott a helyszínen olvasott rá. de aki messzebb volt, az a szőrit. Beletették ruhába és körükötözték a lábát." (Halesz) Vér elnyomta a lovat, vértályogos, akkor az állat „mingyá fekünni akart, forgott, meg csuklódott össze". Ilyen esetben általában eret vágtak a nyakán. „A cigány tűvel körösztülszúrta az eret és valamilyen éles szerszámmal elvágta, aztán rögtön összeöltötte valamilyen dróttal. Volt olyan ló, aminek a szájpadlását vágták meg. Ilyenkor, mikor a vér elnyomta a lovat, akkor megakadozott a lónak a lába, nem tudott menni, megmeredt a lába, sántikálva ment." (Szabadszállás) A vértályogos lónak az orrába szúrták fel az ostornyelet és ott folyt ki a vér. Füstölték is a vértályogos lovat. Egy darab rongyot meggyújtottak és annak a füstjét szívta be a ló. „Csak úgy dőt ki az orrán meg a száján az a tályog." (Halesz) Rozsférges lóval rozsbúzát etettek vele naponta többször, mert az kihajtotta belőle a rozsférget. Ez a betegség a rosszul táplálkozó fiatal jószágnál jelentkezett. „A belsejét marták azok a férgek és akkó mindig kócos vót a ló." A rozsbúza egy hét alatt kipucolta az állatot. (Halesz) Megállt a ló vizelete, akkor Szabadszálláson paripa lónál kihegyezett tormát vagy erős paprikát dugtak fel, kancának pedig egy csipet törött borsot. Birkaszínbe is vezették a lovat, hogy meginduljon a vizelete. Haleszon szintén tormát használtak erre a célra vagy karácsonyi morzsával füstölték. Juhok gyógyítása A Kiskunság pásztorai között legelterjedtebb gyógyító szer a kékkő volt, amelyet szinte a legtöbb betegség gyógyítására alkalmaztak. Szabadszálláson pl. büdössántaság, szőrféreg, giliszta, métely, puffadás esetén, vagy ha a légy beköpte a birkát. A büdössántaság volt a leggyakoribb betegség a birkáknál. A legsebezhetőbb pont a birka körme köze és ha a sár meg a piszok ott megszárad „megtöri, kirontja a körmeközit." Bankfaluban a kékkövet megszenesítették a kemencében és azt kenték a birkák lábujjai közé. Papp Mihály juhász a sántaságot kékkővel gyógyította, „de olyan kékkűvel, amilyet ma már látni se lehet. Olyan fényes rézgálic. Mikor az ember a birka körmit levágta bicskával, akkor azt úgy kellett levágni, hogy az meg is véredzen, hogy az a vér, ami ott fertőzve van. az ki is gyűjjön, avval a porrá tört kékkűvel beszórtuk. Ezek a mostani rézgálicok nem jók, mert ezek égetnek és nem gyógyítanak." 288